IX. Pius pápának apostoli levele a Szűz Isten-Anyja' szeplőtelen fogantatásának hitágazati elhatározásáról (Buda, 1855)
Isten' szolgáinak szolgája örök emlékezetül. Akimondhatlan Isten, kinek utai, irgalom és igazság, kinek akarata, mindenhatóság, és kinek bölcsesége hatályosan ér végtől végig, és mindent kellemesen elintéz, öröktől fogva belátván az egész emberi-nemnek Ádám’ törvényszegéséből eredendő fölötte siralmas romlását, miután az öröktől fogva elrejtett titokban elhatározta, jóságának első munkáját az Ige’ megtestesülése által titkosabb rejtelem szerint végre vinni, hogy az ö irgalmas végzete’ ellenére, az ördögi gonoszság’ fortélya által bűnbe ejtett ember el ne veszszen, s a mi az első Adámban elesendő vala, a másodikban sikeresebben állittassék föl: egyszülött Fiának kezdetben és öröktől fogva anyát választott és rendelt, hogy testté lévén, az idő’ boldog teljében tőle szülessék, kit minden teremtmények fölött olly nagy szeretettel kegyelt, hogy egyedül abban tetszett meg magának, legnagyobb vonzalommal. Azért öt Istenségének kincstárából vett minden mennyei kegyelmek’ bőségével olly csodálatosan áraszlá el, sokkal minden angyali lelkek és minden szentek fölött: hogy ö a bűnnek minden szeplöjétöl mindig ment, egészen szép és tökéletes maradván, az ártatlanságnak és szentségnek azon teljét érte el, mellynél nagyobb Isten után épen nem ismeretes, és mellyet Istenen kívül senki gondolattal föl nem érhet. Csakugyan mindenkép illett, hogy tökéletes szentségnek sugaraival mindig fölékesitetten fényeskedjék, s még az eredeti bűnnek szeplöjétöl is egészen tisztán maradván, a régi kígyó fölött teljes diadalt nyerjen olly tiszteletre méltó anya, kinek az Atya- Isten egyetlen Fiát, kit szivéből magával egyenlőnek szülvén, úgy szeret mint önmagát, úgy által fogta adni, hogy természet szerint egy és ugyanaz legyen az Atya-Istennek és a Szűznek közös fia, s kit maga a Fiú valósággal anyjául kiválasztott, s kiben a Szentlélek akarta és eszközölte, hogy fogantassék, s tőle szülessék Az, kitől ö maga származik. A fölséges Szűznek ezen eredeti ártatlanságát, melly az ő csodálatra méltó szentségével, s isten-anyjai fönséges méltóságával mindenkép összefügg, a katholika Egyház, melly a Szentlélek’ örökös oktatása alatt oszlopa és erőssége az igazságnak, mint Istentől vett tanitmányt bírván, s a mennyei kijelentés’ letéteményében találván, azt folytonosan sokféle módon, s fényes tettekkel napról napra jobban kifejteni, előadni és ápolni soha meg nem szűnt. Ugyanis az Egyház, e tanitmányt, melly ős idők óta hirdettetelt, a hívőknek egészen szivökbe ültettetett, s az egyházi főpapok’ gondjai és igyekezetei által a katholikus világban bámulatosan ellerjesztetett, világosan kimutatta, midőn ugyanazon Szűznek fogantatását a hívők’ nyilvános ünneplése és tisztelete’ tárgyául kitűzni nem kételkedett. Melly jeles ténynyel tanúsította, hogy a Szűznek fogantatását, mint egyedülit, csodálatost, és a többi emberek’eredetétől fölötte különbözőt, s mindenkép szentel akarta tiszteltetni; minthogy az Egyház csak szent dolgok’ emlékére tart ünnepeket. Azért ugyanazon szavakat, mellyekkel a szent-iratok a nem teremtett Bölcseségről beszélnek, s annak örök eredetét jelölik, szokta mind az egyházi zsolosmában, mind a szentséges áldozatban használni, s a Szűznek amaz eredetére alkalmazni, melly ugyanazon egy végzettel rendeltetett el az Isteni Bölcseség’ megtestesülésével. Jóllehet pedig mindezek a mint a hívők által majd mindenütt el voltak fogadva tanúsítják, milly szorgosan ápolta volt e tanitmányt a Szűznek Szeplőtelen fogantatásáról maga a Romai Egyház, melly minden egyházak' anyja és tanítója: mindazáltal ezen egyháznak fényes tettei valóban méltók, hogy névszerint fölemlittessenek, ezen egyháznak ama nagy méltósága és tekintélye miatt, melly azt teljesen illeti, mint a katholika igazságnak és egységnek középpontját, mellyben egyedül őriztetett meg sértetlenül a hit, s mellytöl minden egyéb egyházak a hit’ hagyományát venni kötelesek. A Romai Egyház tehát semmire jobban nem ügyelt, mint hogy kétségtelen jelekkel a Szűznek szeplőtelen fogantatását, ennek tiszteletét s tanítmányát hirdesse, föntarlsa, terjeszsze, és védje. A mit világosan, és egyenesen megbizonyitanak és nyilvánítanak számos jeles telteik a Romai Pápáknak, a mi Elődeinknek, kikre az Apostolok’Fejedelme’személyéi ben maga Krisztus bízta istenileg a legfőbb gondviselést és hatalmat, legeltetni a bárányokat és juhokat, megerősíteni az atyafiakat, és az egész egyházat igazgatni, és kormányozni. i e