J. Újváry Zsuzsanna (szerk.): Oszmán-Magyar viszony a 16-18. században. Tanulmányok a Magyar Királyság és az Oszmán birodalom népeinek - magyarok, törökök, rácok, tatárok, zsidók, görögök és egyéb népek - hétköznapjairól; egyén és közösség viszonya (Budapest, 2020)
II. OSZMÁN OSTROMOK – MAGYAR VÁLASZOK - 5. SZABÓ PÁL: A Nándorfehérvár elleni oszmán-török kisostromok (1490–1494)
SZABÓ PÁL szerint az 1488-ban megkötött béke csupán két esztendőre szólt, így 1490-ben járt le. Szakály Ferenc történész, a török–magyar küzdelem Mohács előtti szakaszairól szólva, az 1466–1520 közötti időszakot az „állóháborúnak” nevezte. Ebben az időszakban ugyanis lezárult a Balkánért folyó harc, a szultáni hadsereg egyetlen alkalommal sem jelent meg a határvidéken. Inkább a szokásosnál nagyobb méretű portyázó hadműveletek és ismétlődő várostromok jellemezték ezt a korszakot, amelyben Szakály Nándorfehérvár elleni támadásokat is megemlített (1492, 1494). A törökök Jagelló II. Ulászló király (1490–1516) idejében sem hagytak fel Nándorfehérvár elfoglalásának tervével. Akár két, akár három évre szólt az 1488-as béke, az 1490 vagy 1491 utáni támadások már nem szerződésszegéssel történtek. Tringli István szerint a hadiállapot jogszerűen állt be a két ország között, amely az ország elleni oszmán–török támadások kiújulásában meg is mutatkozott. Ez a háborús időszak 1495-ig, az újabb békekötésig tartott. A déli végvárrendszer keleti felének védelmét a temesi ispán látta el. Kinizsi Pál temesi ispán (1479–1494), majd utódai (Somi Józsa, Báthori István) egészen 1523-ig, az „Alsó Részek főkapitánya” címet is viselték, amelynek bázisa Temesvár volt. Az 1490–1494 közötti háborús korszakunkban a Nándorfehérvár elleni első „kisostrom” kisebb határ menti akció lehetett, amelyről a kortárs történetíró, Antonio Bonfini II. Ulászló koronázása évében tett említést. Úgy tudta, hogy a törökök 1490 telén „Görögfejérvár” két bástyáját elfoglalták, és a várost is majdnem a hatalmukba kerítették. 3 Dariusz Kołodziejczyk: Ottoman–Polish diplomatic relations (15th–18th century). An an notated edition of ’Ahdnames and other documents. Brill, Leiden–Boston–Köln 2000, 82. 4 Szakály Ferenc: A török–magyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata előtt (1365– 1526). In Rúzsás Lajos – Szakály Ferenc (szerk.): Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Akadémiai, Budapest 1986, 46. 5 Tringli István: Mohács felé 1490–1526. (Magyarország története 8.) Kossuth, Budapest 2009, 61–62.; Generál Tibor: Allah hadserege. Zrínyi, Budapest 1987, 79. 6 Kubinyi András: A Szávaszentdemeter-nagyolaszi győzelem 1523-ban. Adatok Mohács előzményéhez. Hadtörténelmi Közlemények (1978/2), 195.; C. Tóth Norbert – Horváth Richárd – Neumann Tibor – Pálosfalvi Tamás: Magyarország világi archontológiája 1458– 1526. I. Főpapok és bárók. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, Budapest 2016, 124–125. 74