Jávor Béla (szerk.): Az én novellám (Budapest, 2019)
Kásler Miklós: Ajánlás Krúdy Gyula Álmoskönyv - Szent György napja című jegyzetéhez
KÁSLER MIKLÓS - AJÁNLÁS téstől a keresztre feszítésen keresztül a feltámadásig. Vivaldi tavaszától a télig, József Attila nagy folyamáig a maga teljességében. Hömpölyögve és mindent felölelve. Áprily Lajos zsongó világa ez, bujkáló, búvó patakokkal, illanó pillangókkal, rekettyéssel, kék kökénybokrokkal, mélybordó málnával és áfonyával (amely Radnóti szerint a keserédes szerelem még édes emlékeit ízesíti földivé), piros hecsedlibokrokkal, májusi és szeptemberi illatokkal. A lélek mozgó fenyveseinek is világa ez, a kevésből mindent teremtő, mindent magába, egymásba simító, ismétlődő, olvasztó őserőé, amely volt, van és megmarad. Mert hiszen megtapasztaljuk, hogy a kő megmarad. Felesel ez a világ Petőfi kietlen téli Alföldjével, a nyári sárga mezőkkel, a grófi szérűkkel, a tszcs-kel, a horgászokkal és nagyüzemi gépekkel. A Dunához hasonlóan egymásba folynak itt az idők, az emberek és az események. Ez a folyamatos, soha meg nem szűnő, lüktető, sodródó harmónia Ravel Boerójában, amelynek hangjai erősödő, feltartóztathatatlan elragadtatásban teszik kétségtelenné az emberrel egylényegű életet. Amely mindig sokféle. Tele vágyakkal, kedvvel, reményekkel, Lillákkal és vöröslámpás házakkal, ígéretekkel és csalódással. Örök választási kényszerrel a Pieta Madonnája és Bovaryné között. A Madonnának nem volt önazonossági zavara, mindent megtett és megszenvedett a fiáért, Ő pedig mindnyájunkért. Mindig így kellene lenni? De akkor miért nem írta meg Tolsztoj gróf Anna történetét Karenin fiának szemszögéből? Mert zavarta volna az emancipáció hajnalán az önmegvalósításra törekvő asszonyt, aki azt tudta, hogy egy élete van, de azt már nem vette figyelembe, hogy a gyermekeinek is? 164