Kadic Ottokár: A Mussolini-barlang ásatásának eredményei - A Szent István Akadémia mennyiségtan-, természettudományi osztályának értekezései 6. (Budapest, 1940)
A MAGYAR tudományos barlangkutatás az 1932. évben ismét nagyjelentőségű eredményeket ért el. Ebben az évben ugyanis barlangkutató munkásaimnak sikerült az egri ínségmunka-akcióból kisebb segélyt elérni, amelyet ez egyszer kivételesen barlangok kutatására használhattak fel. Elhatározták, hogy az egri Bükkben, a cserépfalui Hór-völgyben már régóta ismert néhány üregben fognak ásni s ezzel számomra a rendszeres ásatást előkészítik. A kóburg-hercegi uradalom erdészetétől az engedélyt megkapva, munkásaim először a Hór-völgy középső részén, magas sziklafalban nyíló Füzérkői átjáróban próbáltak szerencsét. Mikor azután a próbaásatás itt nem járt kellő eredménnyel, átmentek a völgyben jóval lejjebb, a borsodvármegyei Cserépfalu közelében fekvő Subalyukba. Ez az üreg akkoriban egészen jelentéktelennek látszott. Az ívalakú nyílás alacsony üregbe vezetett, amelynek talaja hátrafelé a mennyezetig ért ; agyag, humusz és kőtörmelék állták útját a továbbjutásnak. Csak baloldalt, a törmelékben kikapart szűk lyukon lehetett átbújni és az üreg szűk, alacsony mellékfolyosójába mászni. Ettől a kicsi, eltömött üregtől nem sokat lehetett várni, munkásaim mégis szerencsét próbáltak s mindjárt a bejáratban próbagödör lemélyítéséhez fogtak. A vékony humusztakaró alatt világosbarna mészkőtörmelékes agyag következett, amelyből még aznap több barlangi medve-csont és néhány paleolitos szilánk került a felszínre. A következő napokban, az ásatás kibővülése folytán, ezek a leletek megismétlődtek, úgyhogy munkásaim azt az örvendetes hírt közölhették velem, hogy a Subalyukban paleolitos telepre bukkantak. Ez a felfedezés egymagában is fontos volt, mert paleolitos lelőhelyeink egy újabbal gyarapodtak. Az első sikeren felbuzdulva, munkásaim, újabb segéllyel, az ásatást folytatták s ez alkalommal egészen váratlan eredményekhez jutottak. A számos barlangi medve, hiéna, oroszlán és más jégkori emlőscsont begyűjtése után, a pleisztocén lerakodásból összetört emberi állkapocs került felszínre, s mikor azt otthon megtisztították és törött részeit összeragasztották, kiderült, hogy a talált emberi csont a Homo primigenius-tói származik. Ebben a nagyjelentőségű felfedezésben a legmegkapóbb jelenség az, hogy munkásaim, kiváló szakképzettségüknél fogva, a talált csontban fel-1*