Katholikus tanítónők és tanárnők lapja. 1934. márc.-ápr. (Budapest, 1934)
A KATHOLIKUS EGYHÁZ VILÁGHELYZETE. Három szempontból kell megvilágítani az Egyházat, hogy világhelyzetét megismerjük. A vallás szempontjából, mert ez az Egyházban a lényeg, a fenéksúly, az élet kezdete és princípiuma. Az életvezetés vagy életművészet szempontjából, mert ezzel adja, fenntartja és ihleti tagjaiban az életet. Végül a produktivitás szempontjából, mert a termékenység és fejlődés az élet kétségtelen jele, de egyúttal az élet nélkülözhetetlen biztosítéka. Az első a vallás szempontja, mert az Egyház vallási társaság. A vallásra nézve bizonyos, hogy az emberiség a vallás lényegére nézve sohasem tévedett. Minden nép, minden faj az istenségnek minél erősebb behatásait kereste a vallásban az emberi életre ; általa kívánta megteremteni az ember viszonyát Istenhez és a vallást tartotta annak, ami őt, az embert egyesítheti Istennel. De annál nagyobbakat tévedett az ember a vallás, az Istenhez való viszony s a vele való egyesülés alakjaiban. Ezek a tévedések torzították el az embereket tűzimádókká, napimádókká, bálványimádókká és ezt a torzulást nem tudta letenni még az olyan világot átfogó műveltség sem, mint volt a római-hellén gondolat és érettség. Emberiesítette isteneit és istenítette embereit és ezért mind a kettőt elvesztette. Nem volt igaz Istene, mert minden kópéságra hajló isteneit lerántotta a maga nyomorúságába ; de nem voltak igazi emberei sem, mert bűnt, szenvedélyt, erényt, minden emberit isteneire ruházott. Egyedül a kereszténység találta meg a vallásnak, az istenséggel való egyesülésnek igazi alakját. Itt nemcsak szavát hallatja az Isten és fenyegetéseit, nemcsak kegyelme által él együtt az emberiséggel, nemcsak jelképekben mutatkozik, hanem — emberré lett. «Meg3