Kereszty Rókus: Jézus Krisztus. Krisztológiai alapvetés (Budapest, 1995)

Második rész: Történeti krisztológia

128 Első rész galmazza meg Jézus: „Halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Ur” (12,29). Jézusnak ez a mindenben Istent, az egyetlen Urat dicsőítő magatartása nyilvánul meg a gerazai megszállott esetében is: „hir­desd meg... hogy milyen nagy dolgokat tett veled az Úr". Azonban a meggyógyult ember (akiben az evangélista a keresztény közösséget elővételezi) ennek a parancsnak úgy tesz eleget, hogy „elkezdte hir­detni... milyen nagy dolgokat tett vele Jézus".2’ A gyógyulást tehát, amelyet Jézus az Úrnak, Izrael egyetlen Istenének tulajdonított, a ke­resztény közösség Jézus tettének minősíti. így értjük meg, milyen értelemben nevezi a többi evangélium a földi Jézust transzcendens is­teni értelemben „Úr"-nak anélkül, hogy az egyistenhit csorbát szen­vedne: Isten mindenható uralma Jézusban lesz megtapasztalható va­lósággá.226 A római birodalomban, amely a császár isten voltát a Kiirios Kaisar, ill. Dominus Kaisar címmel fejezte ki, a keresztény hit megvallása, amely egyedül Jézust ismeri el Úrnak, életveszélyes tetté vált. A 2. század közepén Polikárp, Szmirna püspöke inkább a máglyahalált választotta, minthogy kimondja: „a császár Úr".227 Ebből érthető, hogy a legrégibb keresztény hitvallás („Jézus az Úr"), amely a Krisz­tus istenségébe és mindenekfölött való uralmába vetett hitet foglalja össze, egyszersmind a keresztény belső szabadságát is kifejezi. Krisz­tus követője inkább a halált választotta, minthogy egy embernek vagy emberi intézménynek föltétetel nélkül alávesse magát. Krisztus uralma fölszabadít minden emberi hatalom alatti rabszolgaságból. Aki egyetlen urának Krisztust vallja, emberi méltóságát még a leg­­megalázóbb külső körülmények között is megőrzi. Hiszen csak saját magunk tudjuk emberi méltóságunkat elveszíteni azzal, hogy a má­sik embert, illetve emberi intézményt bálványozzuk. Ugyanakkor a Krisztus szolgálata arra is kötelez, hogy az emberi társadalom rendjé­nek és annak elöljáróinak Istentől kapott hatalmuk miatt engedelmes­kedjünk; de csak annyiban, amennyiben ez az engedelmesség nem ütközik a Krisztus törvénye iránti feltétlen engedelmességbe. Ez a legősibb hitvallás ma is aktuális számunkra. Nemcsak annyi­ban, amennyiben a keresztény lelkiismerete ellenére ma sem szolgál­hat ki semmilyen politikai hatalmat sem. De azt is jelenti, hogy a ke­resztény — József Attila szavaival — „nagy plecsnik előtt hasra nem" esik, azaz amennyiben Krisztushoz tartozik, szolgalelkűség nem tor­zíthatja el emberi magatartását. A Feltámadás óta Jézus mint ember úr a világmindenség és az em­beri történelem fölött. О az „urak Ura és a királyok királya" (Jel 17,14).

Next