Kereszty Rókus: Jézus Krisztus. Krisztológiai alapvetés (Budapest, 1995)
Második rész: Történeti krisztológia
128 Első rész galmazza meg Jézus: „Halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Ur” (12,29). Jézusnak ez a mindenben Istent, az egyetlen Urat dicsőítő magatartása nyilvánul meg a gerazai megszállott esetében is: „hirdesd meg... hogy milyen nagy dolgokat tett veled az Úr". Azonban a meggyógyult ember (akiben az evangélista a keresztény közösséget elővételezi) ennek a parancsnak úgy tesz eleget, hogy „elkezdte hirdetni... milyen nagy dolgokat tett vele Jézus".2’ A gyógyulást tehát, amelyet Jézus az Úrnak, Izrael egyetlen Istenének tulajdonított, a keresztény közösség Jézus tettének minősíti. így értjük meg, milyen értelemben nevezi a többi evangélium a földi Jézust transzcendens isteni értelemben „Úr"-nak anélkül, hogy az egyistenhit csorbát szenvedne: Isten mindenható uralma Jézusban lesz megtapasztalható valósággá.226 A római birodalomban, amely a császár isten voltát a Kiirios Kaisar, ill. Dominus Kaisar címmel fejezte ki, a keresztény hit megvallása, amely egyedül Jézust ismeri el Úrnak, életveszélyes tetté vált. A 2. század közepén Polikárp, Szmirna püspöke inkább a máglyahalált választotta, minthogy kimondja: „a császár Úr".227 Ebből érthető, hogy a legrégibb keresztény hitvallás („Jézus az Úr"), amely a Krisztus istenségébe és mindenekfölött való uralmába vetett hitet foglalja össze, egyszersmind a keresztény belső szabadságát is kifejezi. Krisztus követője inkább a halált választotta, minthogy egy embernek vagy emberi intézménynek föltétetel nélkül alávesse magát. Krisztus uralma fölszabadít minden emberi hatalom alatti rabszolgaságból. Aki egyetlen urának Krisztust vallja, emberi méltóságát még a legmegalázóbb külső körülmények között is megőrzi. Hiszen csak saját magunk tudjuk emberi méltóságunkat elveszíteni azzal, hogy a másik embert, illetve emberi intézményt bálványozzuk. Ugyanakkor a Krisztus szolgálata arra is kötelez, hogy az emberi társadalom rendjének és annak elöljáróinak Istentől kapott hatalmuk miatt engedelmeskedjünk; de csak annyiban, amennyiben ez az engedelmesség nem ütközik a Krisztus törvénye iránti feltétlen engedelmességbe. Ez a legősibb hitvallás ma is aktuális számunkra. Nemcsak annyiban, amennyiben a keresztény lelkiismerete ellenére ma sem szolgálhat ki semmilyen politikai hatalmat sem. De azt is jelenti, hogy a keresztény — József Attila szavaival — „nagy plecsnik előtt hasra nem" esik, azaz amennyiben Krisztushoz tartozik, szolgalelkűség nem torzíthatja el emberi magatartását. A Feltámadás óta Jézus mint ember úr a világmindenség és az emberi történelem fölött. О az „urak Ura és a királyok királya" (Jel 17,14).