Kincs István: A Leánymamák Fia II. kötet - Családi regénytár 21. (Budapest, 1902)

I. Elevenen eltemetve

Elevenen eltemetve. Pusztán a véletlennek volt játéka, hogy Losonczi Horváth Gyula Kőszeget választotta ki jövendő működése teréül. Kész ember volts mikor ügyvédi oklevelét markába nyomták, első dolga volt elsietni abba a kis faluba, hol az a két áldott lélek, Losonczi Erzsébet és Horváth Mari töltötték folytonos imá­ban és reménykedésben csöndes életüknek még csöndesebb napjait. Imádkoztak, szivük minden dobbanása, ajkuk minden fohásza a fiúnak szólott, ki czéltalan életüknek új irányt jelölt; volt kiért élniök, kiért fáradniok, kiért kérniök az egek Urát, hogy védelmezze, oltalmazza. És mellette remény­kedtek is. De hát hogyne reménykedtek volna! Az emberektől hallották, hogy Gyula az ifjúság szeme-fénye. A ki ismerte, dicsérte, a ki érintkezett vele, megszerette. Nem vártak tőle semmit, oh ők nem magukért, nem önzésből reménykedtek, ők csak boldognak akarták tudni a derék gyermeket. Álmaikban oly szépnek látták Gyula jövőjét; nagy I.

Next