Kodolányi János: Zárt tárgyalás. Tanulmányok, vitairatok, emlékezések (Budapest, 2003)
Zárt tárgyalás
a szó szoros értelmében vett művészek, hiszen régi igazság, hogy művészet transzcendentális tartalom nélkül nincsen. Ez teszi művészetté, minden formai különbözőség ellenére, a zsidó próféták verseit, az asszír domborműveket, az egyiptomi templomokat, a görög szobrokat, Homeros énekeit, a Kalevalát, a középkori himnuszokat, a perui naptemplomokat, az indián szőtteseket, a román és gót egyházakat, Michelangelo műveit, Fra Angelico angyali képeit, a vogul medveénekeket és Dante Isteni Színjátékát, az indiai sziklatemplomokat és istenszobrokat, a jávai táncokat, a kínai pagodákat, a japáni dalokat, a magyar kézimunkákat, faragásokat és ötvösremekeket, az ógermán Eddákat, Bach, Mozart, Beethoven, Bartók, Kodály zeneműveit, a szláv népi kórusok dalát, a hunmondákat, a betlehemesek és regősök játékait - hadd térjek e néhány példa után teljesen haza, magyar földre: az ó-magyar Máriasiralmat, Zrínyi írásait, a prédikátorok néhányának, meg Pázmánynak, vagy akár Prohászkának, Ravasz Lászlónak prédikációit, Balassi, Vörösmarty, Berzsenyi, Csokonai, s egy ugrással ismét napjainkba: Ady, Erdélyi, József Attila, Sinka költeményeit, Tamási... - Nem akarom a vádlottat korlátozni - emelte fel újból az ujját az elnök s bólintott -, de persze, a szükséges korlátok között maradjon. József Attilát említi, mint táltost és ugyanakkor azt gyanítja, hogy Márai s az urbánusok csak íródeákok... - Minden pontosan egybevág - folytattam hevesen. - Adyban is van egy polgári lelki réteg. De olvassuk csak tragikus szerelmi költeményeit, Istennel birkózó verseit, vagy akár az Oskajánt. Micsoda transzcendentális távlatok, micsoda borzongató süvöltése az Isten láthatatlan lényének! Isten szörnyetegének nevezi magát. József Attila késői költeményeiben ugyanez a borzongató víziókavargás villog, élete végén belenyúlt lelkébe a transzcendentális világ. És most hadd említsek meg egy ellentmondást és egy logikus tényt. Az ellentmondás abban a rajongásban van, amellyel szocialista munkásaink Ady s József Attila felé fordultak. Hogyan, a dialektikus materialista tömegek, a technikai civilizáció szomjasai, a polgári marxizmus neveltjei és Ady, József Attila transzcendens művészete? A szimbólumok tagadása és az ő szimbólumviláguk? Isten nincs - és ugyanakkor Isten szörnyetegének vívódása, József Attila leboruló, alázatos, rémült, gyermeki zokogása? 135