Kodolányi János: Zárt tárgyalás. Tanulmányok, vitairatok, emlékezések (Budapest, 2003)

Zárt tárgyalás

a szó szoros értelmében vett művészek, hiszen régi igazság, hogy művészet transzcendentális tartalom nélkül nincsen. Ez teszi mű­vészetté, minden formai különbözőség ellenére, a zsidó próféták verseit, az asszír domborműveket, az egyiptomi templomokat, a gö­rög szobrokat, Homeros énekeit, a Kalevalát, a középkori himnu­szokat, a perui naptemplomokat, az indián szőtteseket, a román és gót egyházakat, Michelangelo műveit, Fra Angelico angyali képeit, a vogul medveénekeket és Dante Isteni Színjátékát, az indiai szikla­templomokat és istenszobrokat, a jávai táncokat, a kínai pagodákat, a japáni dalokat, a magyar kézimunkákat, faragásokat és ötvösre­mekeket, az ógermán Eddákat, Bach, Mozart, Beethoven, Bartók, Kodály zeneműveit, a szláv népi kórusok dalát, a hunmondákat, a betlehemesek és regősök játékait - hadd térjek e néhány példa után teljesen haza, magyar földre: az ó-magyar Máriasiralmat, Zrí­nyi írásait, a prédikátorok néhányának, meg Pázmánynak, vagy akár Prohászkának, Ravasz Lászlónak prédikációit, Balassi, Vörösmarty, Berzsenyi, Csokonai, s egy ugrással ismét napjainkba: Ady, Erdélyi, József Attila, Sinka költeményeit, Tamási... - Nem akarom a vádlottat korlátozni - emelte fel újból az ujját az elnök s bólintott -, de persze, a szükséges korlátok között marad­jon. József Attilát említi, mint táltost és ugyanakkor azt gyanítja, hogy Márai s az urbánusok csak íródeákok... - Minden pontosan egybevág - folytattam hevesen. - Adyban is van egy polgári lelki réteg. De olvassuk csak tragikus szerelmi költe­ményeit, Istennel birkózó verseit, vagy akár az Oskajánt. Micsoda transzcendentális távlatok, micsoda borzongató süvöltése az Isten láthatatlan lényének! Isten szörnyetegének nevezi magát. József Attila késői költeményeiben ugyanez a borzongató víziókavargás villog, élete végén belenyúlt lelkébe a transzcendentális világ. És most hadd említsek meg egy ellentmondást és egy logikus tényt. Az ellentmondás abban a rajongásban van, amellyel szocialista mun­kásaink Ady s József Attila felé fordultak. Hogyan, a dialektikus ma­terialista tömegek, a technikai civilizáció szomjasai, a polgári mar­xizmus neveltjei­­ és Ady, József Attila transzcendens művészete? A szimbólumok tagadása és az ő szimbólumviláguk? Isten nincs - és ugyanakkor Isten szörnyetegének vívódása, József Attila leboruló, alázatos, rémült, gyermeki zokogása? 135

Next