Kóródy Miklós - Székely Márton (szerk.): Magyar olvasókönyv. A katholikus népiskolák IV. osztálya számára, különös tekintettel a selyemtenyésztésre (Budapest, 1908)
Március
212 1456-ban óriási had élén hazánk ellen indult. Julius első napjaiban meg is érkezett Nándorfehérváréhoz. Az óriási ágyúk nemsokára éjjel-nappal kezdének működni a város falai ellen: tompa morajukat a déli szél egészen Szegedig hozta, hol Kapisztrán János a kereszteseket gyüjté s hol gyűlni kell vaia az uraknak és nemeseknek is, de akik közül csak felette kevesen jelentek meg. A török ágyuk eközben iszonyú pusztítást tettek a város falain ; és Hunyadi üzenetet vett Szilágyitól, hogy ha segélye nem érkezik, a várost csekély számú őrseregével pár napnál lehetetlen tovább megtartani. A segélynyújtás csak a Dunán vagy a Száván keresztül történhetvén, a vezér haladék nélkül lebocsátja naszádjait s miután keresztesekkel, egy nagyobb hajóját pedig gyakorlott katonákkal megrakta, a várbelieknek tudtára adja, hogy julius 14-én intézendi támadását; ök is szedjenek össze tehát minden hajót s ugyanazon időben hátulról támadják meg a török hajóhadat. Öt órai heves harc után a török gályasorok több helyt megszakasztattak, három gálya mintegy 500 fegyveressel elsülyeztetett, négy elfogatott, a többiek annyira megzavartattak és megrongáltattak, hogy rendetlenül megfutamodtak. A dicső vizi győzelem után, a közlekedés megnyílt a várossal s Hunyadi a maga fegyveresei s a keresztesek egy részét haladék nélkül a városba teszi át ; a többiekkel, kiknek száma folyton szaporodván, Zimonyi táborukban gyakoroltatja a hadakozást. De erre nem sokáig engedett időt a török szultán, mert bár Hunyadi a vár falait, amennyire lehetett, kijavíttatá, az éjjel nappal bömbölő rémséges török ágyúk azokat néhány nap alatt ismét