Kránitz Mihály - Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára (Budapest, 2016)
T
transzcendencia- 181 -transzszubsztanciáció nyilatkoztatást a későbbi történelmi korokban megszakítás nélkül továbbadták, s hogy ez a kinyilatkoztatás a filozófiai, erkölcsi és vallási igazságok hiteles forrása. Lamennais szerint a közmegegyezés tévedhetetlenül bizonyítja a kezdeti kinyilatkoztatást. Az I. Vatikáni Zsinat elutasította a tradicionalisták nézeteit, akik azt állították, hogy Isten megismerése csakis a kinyilatkoztatásnak hittel való elfogadása által lehetséges. A természetes ész fényénél - állította a zsinat - Isten megismerhető (vö. DS 3004-3005; 3026). A tr. az egyház tanításának korábbi formáihoz ragaszkodó kat.-ok körében is elterjedt. Az utóbbi évtizedek reformjait és változtatásait részben V. egészében elvető kat.-ok közül a legkérlelhetetlenebbek M. Lefebvre (t 1991) mögé sorakoztak fel. Nem fogadják el a II. Vatikáni Zsinat rendelkezéseit, és meg nem engedett püspökszenteléssel (1988. jún. 30.) elszakadtak a Szentszéktől. II. János Pál 1988. július 2-án kelt Ecclesia Dei adflicta kezdetű motu propriója szomorúan vette tudomásul a —»skizmát. A Szentszék egyúttal létrehozta a Szt. Péter Testvériséget, mely azokat a szeminaristákat és papokat fogadja be, akik nem értenek egyet M. Lefebvre tettével. transzcendencia • A t. arra utal, hogy valami túllép (lat. trans-scendere), meghalad egy bizonyos dolgot. Annak érzékeltetésére, hogy Isten elérhetetlen, mert más rendhez tartozik, mint az ember, gyakran az égben van kifejezés szolgál. Ennek a leegyszerűsítő képnek elkerülésére a teológusok Isten t.-járól beszélnek. így egyúttal azt is kifejezik, hogy Isten más, vagyis léte túllép a világegyetemen. A bibliai Istenre a t. és az immanenda egymásban léte jellemző. A Szentírás Istene nem távoli, idegen Isten, hanem teremtő Isten, aki működésével jelen van a világban, és a megtestesülésben a lehető legközelebbjött az emberhez (Jn 1,3.14). transzfiguráció «At. (lat. transfigurare ’egyik formából a másikra átmenni’) Jézus színeváltozásának eseményére utal, amikor is a Názáret melletti Tábor-hegyen Péter, Jakab és János előtt dicsőségesen jelent meg, Mózes és Illés társaságában (Mt 17,1-9 és párh.; 2Pét 1,16-19). Mózes a törvényt, Illés a prófétákat testesíti meg, és azokat, akik látták Isten dicsőségét (vö. Kiv 24,12-18; 34,29-35; lKir 19,1-18). A keleti misztikában Tábor-hegy fénye annak a tapasztalatnak elnevezése, hogy a hegyre való felemelkedés (aszketika) teljesen átalakítja létünket. A megtisztulásban, az Isten dicsőségéhez való hasonulásban (vö. ÍJn 3,2) a misztikus bizánci teológus, Palamasz Szt. Gergely (fi359) Isten energiáinak működését látta. A színeváltozás ünnepét III. Callixtus (t 1458) tette kötelezővé az egyetemes egyház számára, az 1456-os nándorfehérvári győzelmet követően. transzszubsztanciáció —»eukarisztia