Lengyel Antal (szerk.): Házasság előtt (Budapest, 1972)
I. rész: Dogmatikai alapok
JÉZUS Élt-e Jézus? Bár komoly történetíró nem vonja kétségbe Jézus történeti létét, röviden kitérünk erre a kérdésre is. Egy történeti alakról akkor hisszük el, hogy élt, akkor tudunk egyáltalán róla, ha a történetírók megemlítik. A Jézus korában vagy röviddel utána élő történetírók pedig írnak Jézusról. Nemcsak a keresztények (az evangélisták), hanem a latin és zsidó írók is, pl. Tacitus, Plinius, Suetonius vagy Josephus Flavius. Ha pedig valaki ezután is hitetlenkednék, akkor nyugodtan azt mondhatjuk, hogy Augusztusz császár, Néró, Szent István király vagy Mátyás király létezését sem fogadhatja el, mert róluk is csak a történetíróktól tudunk. Jézus istensége valóság? Sokkal vitatottabb Jézus csodáinak, istenségének kérdése. Vajon természettudományosan gondolkozó ember elfogadhatja-e a csodákat? A problémát távolabbról kell megközelítenünk. 1. Az ember első kérdése mind az: vajon elképzelhető, vajon ésszerű-e egyáltalán az, hogy az Isten emberré legyen? Szembenéztünk már a Végtelent kereső emberrel és a Végtelen Valakivel, aki beleplántálta az emberbe e keresést. Az emberiség egy történelmen át kereste az Abszolútummal való találkozást. A legkülönbözőbb vallások voltak hordozói a keresésnek. De a vallások többnyire csak mintegy vak sötétben tapogatóztak s ezáltal sok jó meglátásuk mellett olyan ostoba, babonás gondolatokhoz is jutottak, amelyek által csak félrevezették tagjaikat. Az ember általános istenkereséséről József Attila így ír: Keresek Valakit, s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz s nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, keresek valakit a Végtelenbe, loholok egyre. 87