Mészáros István (szerk.): Erősítsd testvéreidet!. Magyar vonatkozású pápai üzenetek 1456-ból és 1956-ból (Budapest, 2006)
Somorjai Ádám OSB: Előszó
ELŐSZÓ Nemrég, hat esztendeje ünnepeltük a magyar államiság ezredik évfordulóját, amely egybeesett a Kereszténység Nagy Jubileumával, 2000 évének ünnepével. A magyar állami szuverenitás a pápai szolgálatból eredezteti magát, azt mondhatjuk, a magyar államiság szakrális eredetű. Annál is inkább, mert első koronázott királyunkat szentként tiszteljük, feleségét boldogként, fiát ismét szentként. Ok, az első magyar szent család, e szakrális állam megalapítói. - Az életszentség a magyar középkorban kivált királyi házból származóak számára volt fenntartva, s erre büszkék is vagyunk, de néha megjegyezzük, hogy másokból is lehetett szent, és az ilyen szentek és boldogok száma lassan gyarapodik is. A jelen kötetünkben közölt pápai megnyilatkozások a magyar történelemnek egy másik szakrális összefüggésére hívják fel figyelmünket. Történelmünk szorosan egybefonódik a kereszténységgel, nevezetesen annak védelmével. így volt ez Hunyadi János és Kapisztrán Szent János idejében, 1456-ban, a nándorfehérvári győzelem esztendejében, és erre figyelmeztetett ötszáz évvel később XII. Piusz pápa, aki III. Callixtus pápa Imádságok Bullájának megjelenése napjára, tehát június 29-re időzítette apostoli levelét, „Dum maerenti animo”, „Miközben nehéz szívvel” kezdettel. Visszautal elődjének felhívására, amelyet az egész keresztény világhoz intézett, hogy a keresztény seregek megállhassák helyüket a törökkel szemben, és elődjét ismételve ő is felhívást intéz az egész keresztény világhoz, hogy jobbítson a hallgatásra ítélt egyház népeinek sorsán. Egyben figyelmeztet a hit mellett való kitartás értékére. A földrajzi horizont szélesebb, mint első látásra gondolnánk: amint 1456-ban a magyarok mellett ott küzdenek a románok, a szerbek, a horvátok, az albánok és a bolgárok, továbbá a németek és a lengyelek is, ugyanúgy 1956-ban is ugyanezen népek tagjai osztoznak a keresztény hitükért elszenvedett üldöztetésben. A magyarok tehát mind akkor, mind most, „pars pro toto”, részei az egésznek, s amikor a magyar történelem eme gyönyörű fejezetén gondolkodunk, horizontunk sem szűkül le saját népünk tagjaira, hiszen a környező népekkel együttesen éltük meg a forradalmi eseményeket, a Gondviselés e különös kegyét. 7