Mondin, Battista: Pápák Enciklopédiája (Budapest, 2001)
Pápák
366 III. Callixtus Pastor a III. C.-ról szóló könyvének a „A kereszténység védelmezője az iszlámmal szemben” címet adta. Valóban, III. C. minden buzgalmát, odaadását, gondolatát és kezdeményezését a muzulmánok ellen fordította, akik Konstantinápoly elfoglalása után lassan elözönlötték a Balkán félszigetet és közelről veszélyeztették Szerbiát, Albániát és Magyarországot. A pápai trónra lépve ünnepélyesen megfogadta, hogy addig nem lesz nyugodalma, amíg Konstantinápolyi vissza nem veszi a keresztények ellenségétől, fel nem szabadítja a fogságba esett keresztényeket és meg nem szilárdítja a katolikus hitet. Már 1455. május 15-én közzé tette az Ad summi pontificatus apicem bullát, amiben 1456. március 1-jére tűzte ki a keresztes hadjárat indulási idejét, elrendelte a szükséges anyagi hozzájárulás beszedését és különleges búcsúkat engedélyezett. Minden királyi udvarhoz legátusokat küldött. Ferencesek, domonkosok, Ágoston-rendiek, élükön Kapisztrán Szent Jánossal, próbálták prédikációikkal lángra gyújtani az emberek szívét. Maga a pápa kezdte el a háború előkészítését, sok hajót gyűjtött össze a római kikötőben. Az egész vállalkozást egy hozzáértő bíborosokból álló bizottságra bízták. Magyarországra, a balkán országaiba és Albániába gyakran küldtek nagy pénzösszegeket és a pápai kincstár sok arany és ezüst műtárgya került beolvasztásra. Ahogy a pápa elhatározta, a keresztes hadjárat 1456-ban megkezdődött és két felejthetetlen győzelmet sikerült elérnie. Az egyiket Nándorfehérvárnál (Belgrád) (1456. július 22.), ahol a keresztény sereg, a kiváló magyar hős, Hunyadi János vezetése alatt, megfutamította a török sereget, megsebesítve II. Mohamedet is. A másik győzelem Szamosz szigete mellett született, ahol egy pápai hajórajnak, Ludovico Trevisan pátriárka, bíboros camerlengo vezetésével sikerült vereséget mérnie a török flottára és kitűzni a keresztény zászlót. Sajnálatosan a keresztény fejedelmek közötti egység hiánya, a magyarországi belviszályok és az a tény, hogy a nándorfehérvári győzelem utáni hetekben — a hadjárat fő mozgatóerői —- Hunyadi János is és Kapisztrán János is meghalt, meggátolták a keresztényeket abban, hogy kihasználják ezt a szerencsés pillanatot az iszlám elleni harc végigvitelére. A szárazföldön és a tengeren aratott két győzelem mindenesetre egy időre féken tartotta a törökök támadásait. A katonai terveken túl Callixtus pápa élénk érdeklődést mutatott a török uralom alatt élő keresztények iránt és a többi keleti keresztény közösséggel való egység iránt. Rövid pápasága alatt III. C.-nak nehézségei támadtak az Egyház franciaországi és spanyolországi kapcsolataiban. Francia földön a párizsi egyetem tiltakozott a tized beszedése miatt és még egy egyetemes zsinati összehívásra vonatkozó kérelmet is előterjesztett. Spanyolországgal a kapcsolatok attól a pillanattól kezdve romlottak meg, amikor III. C. megtagadta Aragóniái Alfonztól, hogy természetes fia, Ferrante, kerüljön a nápolyi trónra. C. azt tervezte, hogy azt a koronát a saját unokaöccsének, dón Pedrónak adja. De Callixtus 1458. augusztus 6-án bekövet