Mondin, Battista: Pápák Enciklopédiája (Budapest, 2001)
Pápák
II. PÁL 373 tekintélyére nézve nem kötelezőek és nem sértőek, és ezeket jóváhagyatta a bíborosokkal. Csak a nagy érdemeket szerzett és szigorúan vallásos lelkületű idős Giovanni Carvajal volt az egyetlen, aki a fenyegetések ellenére sem hagyta magát megfélemlíteni és megtagadta az aláírást. Miután érvénytelenítette a szándéktervet, II. P. úgy érezte, megszabadult néhány abban foglalt céltól. így elejtette a zsinat gondolatát, mert még élénken élt benne az utolsó, a Bázeli Zsinat (1431—1448) emléke, amely a konciliaristák győzelmével és V. Félix ellenpápa megválasztásával végződött. Nem vett tudomást a nepotizmus elítéléséről, három unokaöccsét bíborosi rangra emelte. A reform iránti elkötelezettsége is meglehetősen szerény volt. Az egyetlen „eretnekség”, amely foglalkoztatta, és amit kemény kézzel el is fojtott, a humanistáké volt, de erről majd a későbbiekben lesz szó. II. P. viszont erősen átérezte a keresztes hadjárat ügyét, amelyért akkora odaadással és bátorsággal küzdöttek elődjei, V. Miklós és II. Pius is. A török veszedelem nagyon súlyossá vált. Konstantinápoly (1453) után Athén is elesett és Nándorfehérvár (Belgrád) pedig Kapisztrán Szent János és a nagy tehetségű magyar hadvezér, Hunyadi János hősi küzdelmének köszönhetően menekült meg (1456). A Balkánról a törökök gyorsan törtek előre észak felé és egész Európa elfoglalásával fenyegettek. Ekkor már az európai uralkodók is kezdték számba venni a veszély súlyos voltát. II. P. megismételte a keresztes hadjáratra való felszólítást. De annak megszervezésére fordított erőfeszítései nem hoztak nagyobb eredményt, mint V. Miklós és II. Pius korában. Most is minden szertefoszlott, főleg az itáliai államok önzése és a közöttük lévő ellentétek miatt. Az albán Szkander bég azonban minden támogatást megadott és személyesen ment Rómába segítségért, ő volt, aki jelentős anyagi eszközökkel támogatta hazája védelmét a törökök megszállása ellen egészen 1468 januárjában bekövetkezett hősi haláláig. Amikor 1470-ben II. Mohamed Velence utolsó keleti védőbástyáját, Negropontét (Eubea) is elfoglalta, a pápa meghirdette az új általános keresztes háborút a törökök ellen és Rómába kongresszust hívott össze. De a keresztes hadjáratot ez alkalommal sem sikerült elindítani. Maga a keresztes hadjárat eszménye halt ki Európa keresztény tudatából. Politikai téren II. Р.-nek sikerült elég jól működnie. Felhagyott az Aragóniaiak érdekében II. Pius által követett politikai irányvonallal, inkább az olasz érdekeket és a pápai államot védte, amelyhez sikerült hozzákapcsolnia Lazióban az Orsinik és a Colonnák, Umbriában a Baglionik, valamint Németországban a Malatesták és Manfredik birtokait. Itálián kívül még fennállt a cseh kérdés: Pogyebrád György cseh király továbbra is védelmezte a huszitákat, akiket a Konstanzi és a Bázeli Zsinat már többször elítélt. A pápa 1466. december végén kiközösítette, megfosztotta rangjától és felhívást intézett az eretnekek elleni keresztes háborúra. A különböző belső és