Mondin, Battista: Pápák Enciklopédiája (Budapest, 2001)

Pápák

II. PÁL 373 tekintélyére nézve nem kötelezőek és nem sértőek, és ezeket jóváhagyatta a bí­borosokkal. Csak a nagy érdemeket szerzett és szigorúan vallásos lelkületű idős Giovanni Carvajal volt az egyetlen, aki a fenyegetések ellenére sem hagyta magát megfélemlíteni és megtagadta az aláírást. Miután érvénytelenítette a szándéktervet, II. P. úgy érezte, megszabadult né­hány abban foglalt céltól. így elejtette a zsinat gondolatát, mert még élénken élt benne az utolsó, a Bázeli Zsinat (1431—1448) emléke, amely a konciliaristák győzelmével és V. Félix ellenpápa megválasztásával végződött. Nem vett tudo­mást a nepotizmus elítéléséről, három unokaöccsét bíborosi rangra emelte. A reform iránti elkötelezettsége is meglehetősen szerény volt. Az egyetlen „eretnekség”, amely foglalkoztatta, és amit kemény kézzel el is fojtott, a huma­nistáké volt, de erről majd a későbbiekben lesz szó. II. P. viszont erősen átérezte a keresztes hadjárat ügyét, amelyért akkora oda­adással és bátorsággal küzdöttek elődjei, V. Miklós és II. Pius is. A török veszede­lem nagyon súlyossá vált. Konstantinápoly (1453) után Athén is elesett és Nán­dorfehérvár (Belgrád) pedig Kapisztrán Szent János és a nagy tehetségű magyar hadvezér, Hunyadi János hősi küzdelmének köszönhetően menekült meg (1456). A Balkánról a törökök gyorsan törtek előre észak felé és egész Európa elfoglalásával fenyegettek. Ekkor már az európai uralkodók is kezdték számba venni a veszély súlyos voltát. II. P. megismételte a keresztes hadjáratra való fel­szólítást. De annak megszervezésére fordított erőfeszítései nem hoztak nagyobb eredményt, mint V. Miklós és II. Pius korában. Most is minden szertefoszlott, fő­leg az itáliai államok önzése és a közöttük lévő ellentétek miatt. Az albán Szkan­­der bég azonban minden támogatást megadott és személyesen ment Rómába se­gítségért, ő volt, aki jelentős anyagi eszközökkel támogatta hazája védelmét a törökök megszállása ellen egészen 1468 januárjában bekövetkezett hősi haláláig. Amikor 1470-ben II. Mohamed Velence utolsó keleti védőbástyáját, Negropon­­tét (Eubea) is elfoglalta, a pápa meghirdette az új általános keresztes háborút a tö­rökök ellen és Rómába kongresszust hívott össze. De a keresztes hadjáratot ez al­kalommal sem sikerült elindítani. Maga a keresztes hadjárat eszménye halt ki Európa keresztény tudatából. Politikai téren II. Р.-nek sikerült elég jól működnie. Felhagyott az Aragó­­niaiak érdekében II. Pius által követett politikai irányvonallal, inkább az olasz érdekeket és a pápai államot védte, amelyhez sikerült hozzákapcsolnia Lazióban az Orsinik és a Colonnák, Umbriában a Baglionik, valamint Németországban a Malatesták és Manfredik birtokait. Itálián kívül még fennállt a cseh kérdés: Pogyebrád György cseh király to­vábbra is védelmezte a huszitákat, akiket a Konstanzi és a Bázeli Zsinat már több­ször elítélt. A pápa 1466. december végén kiközösítette, megfosztotta rangjától és felhívást intézett az eretnekek elleni keresztes háborúra. A különböző belső és

Next