Mondin, Battista: Pápák Enciklopédiája (Budapest, 2001)
Pápák
378 IV. SZIXTUSZ 3. A keresztes hadjárat — Ahogy mondottuk, IV. Sz. ugyanolyan odaadással és bátorsággal, mint IV. Miklós, II. Pius és II. Pál, vállalta magára egy új keresztes hadjárat előmozdítását a törökök ellen, akik Konstantinápoly bevétele (1453) után elfoglalták a Balkán-félszigetet és Nándorfehérvárnál (Belgrád) (1456) vereséget szenvedtek ugyan, de tovább nyomultak észak felé, Magyarország és Lengyelország határait veszélyeztetve. IV. Sz. koronázása után azonnal ünnepélyes felhívást intézett és öt bíborost küldött rendkívüli követként minden nagyobb nyugati országba, hogy hirdessék meg a keresztes hadjáratot. Velence és Nápoly segítségével sikerült felfegyvereznie egy erős hajóhadat, amelynek vezetését Oliviero Caraffa bíborosra bízta. De a Kis-Ázsia partjainál elért szerény győzelem után a flotta visszatért Itáliába és szabad teret engedett a törököknek, akik így megostromolhatták Rodosz szigetét, amit a johannita lovagok hősiesen védtek. A keresztények büszkesége ismét feléledt, amikor a törökök elfoglalták Otrantót. A pápa minden erejével újra az olasz államok és más uralkodók felé fordult, hogy segítséget szerezzen a közös védelemhez a küszöbönálló török veszéllyel szemben, de ez alkalommal sem sikerült egy nagyméretű keresztes hadjárat szervezése. A magyar király és a nápolyi—pápai hajóhad segítségével be kellett érni Otranto visszafoglalásával és a törökök kiűzésével az olasz földről. Immár nyilvánvaló lett, hogy a respublica Christiana ideje lejárt: minden állam kizárólag csak a saját érdekeit nézte, amelyek nem egyeztek sem az Egyház, sem a kereszténység érdekeivel. 4. A humanizmus — IV. Sz.-szal a pápaság újra kitárta kapuit a humanizmus előtt, amiket elődje, II. Pál, drasztikusan bezárt és különösen a Vatikán kapuit nyitotta meg nemcsak II. Pál halálos ellenségei előtt, hanem sok olyan ember előtt is, aki nagyobb rokonszenvet táplált a pogány eszmék, mint a kereszténység iránt. Ebben az egész eljárásban mindenképpen sok naivitás is mutatkozott a pápa részéről, aki kétségtelenül művelt és arra hivatott volt, hogy értékelje a humanizmus pozitív oldalait, az Egyház szolgálatába állítva magát ezt az eszmét — ahogy II. Pius is tette —, de hiányzott belőle az a discretio spirituum, ami lehetővé teszi, hogy a búzát elválassza a konkolytól. így például rehabilitált olyan embereket, akiket nem kellett volna: a közismerten pogány Pomponio Letót és Platinát, akire nem kevesebbet mint a Vatikáni Könyvtár igazgatását bízta. Platina ekkor hozzákezdett a Storia dei papi (A pápák története) megírásához, ebben nagy tiszteletben részesítette pártfogóját, Szixtuszt -—■ akinek művét ajánlotta —, míg ellenfelét, II. Pált, erősen becsmérelte. IV. Sz. humanizmus iránti fogékonyságának gyümölcsei a művészet terén mutatkoztak meg. О emeltette A Ponte Sistót (Szixtusz-hidat) és újjáépíttette a Szentlélek kórházat; sok utat helyre állíttatott Leon Battista Alberti segítségével.