Nemes György - Nemes Rita - Mácsik Mária: Katolikus dogmatika és erkölcstan. Hittankönyv a középiskolák 11. osztálya számára - A Szent István Társulat hittankönyvei 11. (Budapest, 2016)
Második rész: Katolikus erkölcstan
Vő. Az. eg>(én legrejtettebb magva — A lelKiismeret Mi a lelKiismeret? A lelkiismeret (görögül szüneidészisz, latinul conscientia) cselekedeteink belső irányítója, ítélőképesség tetteink erkölcsi értékéről vagy éppen helytelenségéről. A törvény mindig általános, még Isten törvényei is. Hogy itt és most mit kell tennem, azt-a törvényre figyelve - egyértelműen a lelkiismeret mutatja meg. Ha csak a törvényt (parancsok, tilalmak) figyelnénk, úgy tűnhetne, hogy ezek „között" marad számunkra egy szabályozatlan, erkölcsileg közömbös terület. Az erkölcsi világban azonban nincs közömbös övezet, szabadság vagy nyugdíjkorhatár: egész életünkért, minden tudatos állásfoglalásunkért felelősek vagyunk. A parancsok és tilalmak///cözfes területén"a lelkiismeret igazít el, egyéni módon, de kötelező erővel. A lelkiismeret mégsem többlet-teher. A csak törvényre figyelés, szolgai alkalmazkodás volna, a lelkiismeret viszont leleményes, személyes kezdeményező erő. „Az én vezérem bensőmből vezérel! / Emberek, nem vadak - / elmék vagyunk... I" - írja József Attila (Levegőt!, 1935). Ez az ember szabadságának, erkölcsi személyiségének legmélyebb alapja. A lelkiismeret működése kétirányú. A tettet követő lelkiismeret vagy jutalmaz (a jó lelkiismeret nyugalma; testimonium bonae conscientiae), vagy büntet (lelkifurdalás; remorsus conscientiae). Jelentős, mert tanulságaira építhetünk, s így jövőnkre is hat. A múlt értékelése fontos de a jó lelkiismeret-vizsgálat nem állhat meg itt, annak elsősorban a jövőre kell nyílnia. Ezért még fontosabb a tettet megelőző lelkiismeret, mert ettől függ cselekedetünk erkölcsi minősítése (jó tett vagy bűn), ugyanis ez tisztázza az előttünk álló lehetőségek konkrét erkölcsi tartalmát. így juthatunk el a „tedd", „kerüld" egészen egyértelmű utasításáig. Amit érett megfontolás után a lelkiismeretünk parancsol vagy tilt, azt tennünk vagy kerülnünk kell, Isten „eszerint fog megítélni" minket. „Az ember lelkiismerete mélyén egy olyan törvényt fedez föl, amelyet nem ő ad önmagának, hanem engedelmességgel tartozik iránta, s e törvény hangja - mely mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót és kerülje a rosszat - a kellő pillanatban fölhangzik szívében: »ezt tedd, amazt kerüld!« Isten ugyanis törvényt írt az emberi szív„Utoisme-ret-furcialas" 128