Németh László (szerk.): A lélek erejében. Válogatás Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek tízéves főpásztori szolgálata alatt elhangzott szentbeszédeiből, előadásaiból, 1987-1997 (Budapest, 1997)
1991
kerülve lelkében nagy változás történt. Szabadulása után belépett a ferences rendbe, majd mint nagyhatású vándorprédikátor bejárta Európát. Az akkori zavaros világban, az erkölcsi értékek bizonytalanságában arra törekedett, hogy a közös keresztény hagyomány alapján az evangélium hirdetésével újra egyesítse a nemzeteket egy családba. Negyven éven át prédikált. Élete vége felé eljutott Magyarországra is, ahol a törökök előnyomulása veszélyeztette a keresztény Európát. Részt vett a nándorfehérvári ütközetben. A győzelem biztosította egy időre Európa déli kapuját a török veszély ellen. Az ütközet után pestisjárvány tört ki a táborban. Betegápolás közben ő maga is megkapta a pestist és a Duna melletti Újlakon 1456. október 23-án meghalt. A mai napon a polgári életben az 1956-os forradalomra emlékezünk. Emlékezünk azokra, akik életüket vesztették a forradalom idején; akik a forradalom leverése után a megtorlás áldozatai lettek; akik kénytelenek voltak a megtorlás elől külföldre menekülni; akik későbbi életükben hátrányos helyzetbe kerültek. A forradalom a nemzet szabadságáért szállt síkra az elnyomással szemben, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásával az igazi emberi értékek jussanak érvényre. Kérjük Isten irgalmas szeretetét az elhunytakért, áldását az élőkre, nemzetünk számára pedig az igazi keresztény erkölcsi értékekre felépülő társadalmi kibontakozást és boldogabb jövendőt. Abasár községe ezen a napon más jellegű megemlékezést is tart. Áldozatokra emlékezünk: azokra, akiknek az életét emberi közreműködéssel kioltották még megszületésük előtt. Áldozatokra emlékezünk, akiknek a világrajöttét saját édesanyjuk akadályozta meg. Ezek az áldozatok sokszorosan meghaladják a világháború áldozatait. Hazánkban, sajnos, az áldozatok száma világviszonylatban is nagyon magas. Évente átlagosan 90 000 abortusz történik, vagyis minden 100 élve születés mellett átlagosan 73 magzat élete pusztul el. Megdöbbentő adat. A közvélemény mégis sokszor közömbösen tekint erre a tényre. Sőt különböző emberi szempontok, legtöbbször egyéni, önző szempontok alapján sokan megengedhetőnek találják. Ebben a legszomorúbb, hogy az emberi élet ellen elkövetett tettet, a magzati élet kioltását nem tekintik erkölcsi kérdésnek. Nemegyszer úgy vélekednek, hogy az emberi élet védelme a magzati korban is csak az Egyháznak a tanítása, amelyet a mai modern gondolkodásmódban már nem kell megtartanunk. A magzati élet védelmét egyházunk kezdettől fogva mint isteni parancsot hirdette és a magzati élet kioltását a legnagyobb bűnök közé sorolta. Ezt a keresztény tanítást a mai természettudományos ismereteink is igazolják. Az új emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik. Bármennyire kicsiny is, belőle tévedhetetlenül ember fejlődik ki. A magzat az első pillanattól kezdve önálló emberi lény, mégha nem is tud az anyától függetlenül élni, fejlődni. És ezt az emberi életet védeni kell. Alapvető erkölcsi kötelezettség, főleg az édesanya erkölcsi kötelezettsége ennek az életnek a szeretete, védelme, fejlődésének a biztosítása. Bármennyire is ezt az igazságot állítja elénk az emberi meggondolás, mégis oly sokan a közvélemény hatására másképpen cselekszenek, egyéni érdekeik szerint. A női, az édesanyai méltóságnak és hivatásnak a megcsúfolása, 101