Németh Tibor György: Eltemetett gondolatok. Elmélkedések társadalomról, politikáról, vallásról, 1958-1990 (Budapest, 1992)
Elmélkedések társadalomról, politikáról, vallásról 1958-1990
számítás'-nak, mert a szerző számára a strófa, a rím, a ritmusszerkezet, a vers általában a gondolatközlés magától értetődő formája, a benne rejlő feszítőerő azonban épp a szenvedély fordítottja a hiányérzet, a semmit ostromló, a nihil falába ütköző indulat. E tekintetben József Attila még Pilinszkynek is előfutára, akinél ez a meddő szenvedély-szenvedés egy egész költői életmű fő tartalmává válik. — Témánkhoz visszatérve: Illyés verseinek hitelét a szenvedély, József Attiláénak a csaknem elviselhetetlen lelki fájdalom adja s mindkettőjüket a költői hitel választja el a modernkedőktől. A két költő közti különbség nem nagyságrendi, hanem minőségi. Illyés: a nagy költő; József Attila a zseniális költő, s nem véletlenül vált több költőnemzedék példaképévé nálunk, az általános népszerűség mellett, melynek művei örvendenek. 1982—1990 KÜSZÖB Krisztus. Ő az a Küszöb, amely előtt minden európai, sőt nyugati neveltetésű gondolkodónak meg kell állnia, vagy amin át kell lépnie. Mert európaiságunk nem Descartes „Discours de la méthode”-jával, nem is Galilei távcsövének felfedezésével, hanem a szeretet és ösztönerőink megfékezésének tanaival kezdődött, kezdődik. Krisztus templomába — egy emberélet folyamán legalább egyszer — mindenkinek be kell lépnie. Nem azért, mert a rációt, az értelmet, az intellektualitást — ami valóban oly jellemző a Nyugat fiaira — kidobhatjuk az ablakon. Csak épp nem szabad önmagáértvalóan az értelmet, az észt, a rációt istenítenünk. Minden emberi ténykedés erkölcsi kérdéseket vet fel. Az értelem azonban nem erkölcsi iránytű, s a lelkiismeret hiányában a legszennyesebb vétkek felé orientálhatja az embert. Az emberiség bizonyos kérdésekben mindig vak volt, sötétben járt, s mindig akadtak elvetelmültek, akik tudatosan játszottak alá az emberi komiszságnak. Abban, hogy ki volt csupán veik, de jóhiszemű, s ki volt megátalkodott gaz, aki másokat is gazságokra hergelt, egyedül Isten lehet a bíró, aki a vesékbe lát, s el tudja dönteni, hogy ki volt a csaló, ki játssza hazugul a „szentset, és ki valójában a szent. Egoizmusunkat lefaragva vissza kell térnünk az ősképhez, Krisztushoz. Van úgy, hogy aki egyszer már járt templomában, örökre ott is marad. 1990 136