Németh Tibor György: Eltemetett gondolatok. Elmélkedések társadalomról, politikáról, vallásról, 1958-1990 (Budapest, 1992)
Elmélkedések társadalomról, politikáról, vallásról 1958-1990
újításait sem, mint amit az „Ódá”-ban valósított meg, a műfaj „profanizálásával”. A zseni, bár rendszerint kívül áll korának társadalmán, saját „mesterségének” területén döntő hatást gyakorol értő kortársaira főként az utókorra Irányszabóvá válik, közvetve befolyásolhatja egész korok világszemléletét (1. Newton, Darwin, Einstein) A zseni valóban „génius”, azaz: szellem, mely fáklyaként világít az emberiség számára. Ugyanakkor a lángész, a lángelme, a „nehéz”, sőt „legnehezebb” emberek fajtájából való, még olyan zseniális egyének esetében is, mint amilyen Verdi volt, aki művei révén már saját korában hallatlan népszerűségnek örvendett. (Utálta szülőföldjét, Roncolét, Bussetót, alig tartott itt kapcsolatot valakivel, állandóan összetűzött apjával stb.) A magyar lángelmék sorsa, pályája különös vonásokat mutat. Ady pl., aki „mindennek jött”, s felkorbácsolta a századforduló magyar költészetének állóvizét, határainkon kívül alig hatott. Hasonló a helyzet lózsef Attila, Weörös Sándor esetében, minden jószándékú törekvés ellenére, mely arra irányul, hogy műveiket, gondolataikat világszerte megismerjék. Bartók számára a zenei nyelv szélesebb körű hatást tett lehetővé, „világszámmá” vált. Ady, Bartók, József Attila világszemléletében érdekes közösséget fedezhetünk fel. Mindhárman eljutottak a szomszéd népek egymásrautaltságának, a „népek testvériségéinek gondolatáig, amit Ady „A magyar jakobinus dala"- ban, Bartók a .Táncszvit'-ben, József Attila „A Dunánál" c. versében fejezett ki. Különös módon egy olyan korban, mikor a napi politika hivatalos irányzata a sovinizmus volt. 1981 ALKOTÓERŐ Az alkotók egyéniségét — akár zenészekről, akár képzőművészekről, írókról vagy költőkről van szó — személyük fogyatékosságai révén is érezzük egyéniségnek. Azáltal, hogy műveikben vissza-visszatérnek ugyanazok a zenei, képzőművészeti, költői stb. gondolatok, motívumok, fordulatok. Senkinek se jutnak eszébe állandóan új dolgok, s ez harmonizál valamiképp az élővilág, a Természet, a földi élet rendjével, mely hasonlóan ismétli önmagát: tavaszra nyárt hoz, nyárra őszt, majd telet, évről évre. S az alkotók tevékenysége más síkon is hasonlít a természet erőire, melyek veszélyhelyzetekben új „prototípusok”-at 37