Ö. Kovács József - Szabó Csaba (szerk.): Inkább létezni, mint látszani. Ullmann Péter Ágoston premontrei szerzetes emlékezései - Premontrei könyvek (Budapest, 2017)
A kizárás után
szerész. Előtte, körülbelül ötvenhatig lakatos volt egy kőbányai gyárban. Ezen munka során ismerkedett meg azzal a bizonyos zsidó fiúval, aki később rabbi lett, és akivel később mi is találkoztunk. Ottó ötvenhatban a munkástanács elnöke volt, de megúszta azzal, hogy kirúgták, nem került rendőrségre. A Szolidaritás nevű szövetkezetben apácákat foglalkoztattak éhbérért, ez elég disznóság volt, és közben szemmel tartották őket. De hát ők boldogok voltak, hogy egy vallásos helyen együtt vannak. Ez egy ktsz volt, aminek hivatalosan egy nagy békepap volt a főnöke. Rubint Feri pedig írta a dolgozatát a munkáskérdésről, s ezen a helyen is inteijúzott, Ottóval is. A kirúgás után Ferit hamarosan fölszentelték, még az egyházmegye titulusára, talán már ötvenkilenc karácsonyán, tehát amikor én Bosnyák téri kántor lettem. Akkor ő már fölszentelt pap volt, és valamelyik építőipari vállalatnál dolgozott az Üllői úton. A Valéria telep helyén volt az építkezés, a későbbi József Attila lakótelep építése. О ott hamarosan valamilyen kis adminisztrátor lett, aztán műszaki beosztást kapott, és elkezdte az építőipari egyetemnek a levelező tagozatát. Csodák csodájára fölvették, és azt be is fejezte. Feri nagyon szorgalmas volt, főiskolai statikusi diplomája volt, és evvel ő megélt, mert hamarosan bekerült a bányászati tervezőintézetbe, és egyre többre vitte. Nagyon bedolgozta ebbe magát. Valójában teljesült az álma, hogy munkáspap lett. Az Ottóval való kapcsolata megmaradt, Ottó összehozta őt Mezey László professzorral, aki valamikor a háború előtt premontrei volt, utána pedig a középkori magyar irodalomtörténet kutatója lett. Az ő tudása, tekintélye a mai napig is egy forrás, egy „hiteles hely”. Feri hozzá járt tomizmust tanulni, tanított engem is. Ottó fölajánlotta Ferinek, hogy valamilyen kapcsolatba kerülhet a renddel, mert ő egyébként úgymond a levegőben lógott. Az egyházmegye titulusára szentelték, de nem kaphatott beosztást, és az egyházmegye nem törődött vele. Senki nem kérdezte meg tőle, hogy „mit csinálsz? hol misézel?” A lényeg az, hogy volt még egy másik ilyen ember, Eördög László, 130