Ö. Kovács József - Szabó Csaba (szerk.): Inkább létezni, mint látszani. Ullmann Péter Ágoston premontrei szerzetes emlékezései - Premontrei könyvek (Budapest, 2017)
Életrajzok
Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának munkatársaként közreműködött a Magyar Tudományos Akadémia tervezett kutatóintézetének előkészítő munkálataiban, majd 1961-től, a Bartók Archívum — később Zenetudományi Intézet — megalakulásától kezdve meghatározó szerepet vitt annak vezetésében, előbb tudományos titkárként, majd igazgatóhelyettesként, végül 1980-tól kezdve közel húsz éven át igazgatóként. Az ő nevéhez fűződött a Zenetudományi Intézet nemzetközi és magyar vonatkozásban nagyjelentőségű kiadványsorozatainak gyakorlati gondozása és szellemi irányítása. Fejes Endre (1923—2015) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író. Négy polgárit végzett, majd szabóinasnak ment. Tizenhét éves korától vasesztergályos tanuló. 1944-ben besorozták, megszökött és bujkált. 1945—1949 között Németországban, Franciaországban, Svájcban, Hollandiában és Olaszországban volt munkás, majd hazatért. 1951-ben megpróbált emigrálni, nyolc hónapra Kistarcsára internálták. Utána segédmunkás, majd esztergályos volt. 1955-ben kezdett írni. A budapesti munkáséletet ábrázolta emberismerettel. Első kötete A hazudós (1958), Rozsdatemető' című regénye 1962-ben jelent meg. Rövid idő alatt több mint harminc nyelvre fordították le. Fél Edit (1910—1988) néprajztudós, a történettudomány (néprajz) kandidátusa (1957). A Szegedi Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet 1935-ben. Ettől az évtől nyugalomba vonulásáig (1970) a budapesti Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa, igazgatóhelyettese, osztályvezetője, majd tudományos főmunkatársa volt. Fő kutatási területe a magyar paraszti társadalom (családszervezet, rokonsági intézmények, a munkában való együttműködés, a falusi társadalom rétegződése). Ezenkívül foglalkozott a népi hímzéssel, a népviselettel, a népművészet problémáival, a múzeumi tárgygyűjtés elvi kérdéseivel is. 291