Pongrácz József: Katholikus egyháztörténelem polgári iskolák számára (Budapest, 1924)
47 Midőn I. Kún László király idejében az ő kedvelt pogány kánjai garázdálkodtak az országban, a pápa kiközösítéssel sújtotta a királyt és midőn még ekkor sem csinált rendet, a pápa keresztes hadjáratot hirdetett a kánok ellen. Hazánk egyik legnagyobb csapása, a tatárjárás idején, IV. Béla királyunk segítséget és vigasztalást egyedül a pápától nyert, aki egyetemes zsinaton felszólította a keresztény fejedelmeket, hogy Magyarország segítségére siessenek. A legfényesebben azonban a török háborák idején tűnt ki, hogy mennyire szivükön hordták a pápák Magyarország javát. Az összes nyugati nemzetek a magyar népet ezen élet-halál harcában magára hagyták. De a római pápák oltalmazó kezüket e sülyos időkben sem vették le hazánkról; pénzzel és katonai csapatokkal segítették a magyar nemzetet e háromszázados küzdelmében. Kérve-kérték ugyan a pápák az európai fejedelmeket, hogy egyetértve siessenek a magyarok segítségére, de hiába, Európa a reformáció által előidézett vallásháborúkkal volt elfoglalva. III. Kallixtusz pápa keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen és egy szentéletű ferencrendi szerzetest, Kapisztrán Szent Jánost küldte Magyarországba; ez korának leghíresebb hitszónoka volt, aki lelkes szavaival hatalmas hadat toborzott össze. Ezzel a sereggel szabadította föl Hunyadi János Nándorfehérvárat és tette tönkre a török sereget (1456-ban). E győzelem emlékét hirdeti a déli harangszó. A szerencsétlen mohácsi ütközetben pedig az ország szinejavával együtt a pápai segélycsapat is mind egy szálig elhullott. Végül ama dicsőséges hadjárat megindításához, amely Buda fölszabadításával és a török kiűzésével végződött, XI. Ince pápa két millió arannyal járult. A pápák áldozatkészségét a magyar nemzet hálásan elismerte. A (1596-iki) pozsonyi magyar országgyűlés (VIII. Kelemen pápához intézett föliratában) e szavakkal adott kifejezést hálájának: «Szentségeden kívül senki sem volt, aki kétségbeesett helyzetünkön segített volna. Vajha hazánk mielőbb oly helyzetbe juthatna, hogy a szentszék kegyességét visszaszolgálhatná».