Prohászka Ottokár - Concha Győző - Schütz Antal - Harsányi Lajos - Reiner János (szerk.): Dante-emlékkönyv (Budapest, 1924)
A középkori szellemi élet összefoglalása a Divina Commediában
rák csendjéből s kolostori zárt kertekből emeli föl szemét az ég csillagaira. Nem így Dante; az ő egész költészetén megérzik az élet, a küzdelem, a harc, az erő s az emberi gyarlóság. Dante, bár őt mindenütt az örökkévalóság fényei kisérik, mindig a világban jár s bár küzd és menekszik, bár szenved és panaszkodik, mindig rózsát tart kezében, mely a szépség szimbolikus virága. Ő egy felsőbb szebb világgal lelkében járja a cudar világot. E transcendentalis vonása a D. Commediának mondatta el talán Döllingerrel azt, hogy minden államférfiúnak, mielőtt fontos dologban döntene, a D. Commediából kellene valamit olvasnia, hogy döntésében segítse mindakét világnak s a sírontúlinak épenúgy, mint a síroninneninek szemlélete, hogy lássa, mint hordozza a világot az isteni törvény s hogy hová vezet annak áthágása. Ez a theologiai háttér s theologiai alap semmi más, mint a hit szelleme s ez a szellem a D. Commedia levegője és talaja; oly darab föld, mely fölött mindenütt mennyország domborodik. S most még valamit a trubadúrról. Dante költészetéta katholikus hits a trubadúrok érzésvilága hevíti. Goethe szerint a költői géniusz valahogy rokon a vallásossággal. Daniénál ez a rokonság egy test és vér, egy szív, egy lélek. Dante Emlékkönyv. 2 >7