Pukánszky Béla - Sárkány Péter (szerk.): Pedagógia és kereszténység. Teológiai, neveléstörténeti és nevelésfilozófiai metszetek (Budapest, 2023)
Neveléstörténeti közelítések
resztény tanítások szintézisére törekszik. Felfogása szerint az univerzum bonyolult dinamikus kölcsönhatások rendszere, amely Isten teremtő munkálkodása következtében jött létre, ez azonban nem egyszeri teremtő aktus, hanem hosszú folyamat eredménye. Az isteni vezérlettel megvalósuló evolúció különleges szereplője a fontos földi küldetéssel rendelkező, kultúrát teremtő és a kultúrától függő ember.34 A 20. század elején virágkorukat élő társadalmi és pedagógiai reformmozgalmak vallási eszméi, spirituális és gyakorlati életvezetési elvei, gyermek- és nevelésfelfogásuk ún. „gyermekközpontú” elemei, némi módosulással ugyan, de továbbéltek a későbbi időszakokban is. Azok „metamorfózisa” megfigyelhető a „hatvannyolcas mozgalmak”, majd a posztmodern, illetve a New Age keretében újjáéledő, majd intézményesülő modernizációkritikai mozgalmak társadalmi konvenciókat átformáló elemei között, és napjainkban sem veszítették el aktualitásukat. Hatásuk áttételesen érvényesül például a fitness-mozgalom, a húsnélküli reformétkezés, a biogazdálkodás és a reformkonyha, a természetgyógyászat, a különböző keleti vallások és küzdősportok, az antropozófia és az ezotéria térhódításában. Emellett a társadalmi nyilvánosság különböző fórumain mind gyakrabban tűnnek fel az ezek szélsőséges irányzatainak tanait újra felélesztő és egyre hangosabban visszhangzó, gyűlöletet keltő társadalmi reformideológiák, utópisztikus eszméket terjesztő kvázi vallásos üdvtanok is. 34 Németh - Skiera Reformpedagógia és az iskola reformja, 117-118. 81