Ratzinger, Joseph, XVI. Benedek pápa: A közép újrafelfedezése. Alapvető tájékozódások. Négy évtized szövegei (Budapest, 2008)

"C" rész: A politikai teológiája

szürke, unalmas és üres, hogy az embernek ki kell törni és vala­hol meg kell keresni a valódi életet. Ez a menekülés, ez a fajta „kiszállás” azonban most már Nyugaton is létezik nagy mére­tekben, mert végül is a Nyugat minden változatossága és szen­zációja üres, ha az Egészre tartunk igényt. A transzcendencia elvesztése idézi elő a menekülést az utópiába. Meg vagyok győ­ződve róla, hogy a transzcendencia elpusztítása jelenti az em­bernek azt a lényegi amputációját, amiből minden más be­tegség is származik. Saját valódi nagyságától megrabolva csak látszatreményekben lelhet menekvést. Ezen túlmenően mind­ezt megpecsételi az észnek az a leszűkítése, amely már nem ké­pes ésszerűnek érzékelni a voltaképpeni emberi dolgokat. Marx megtanította nekünk, hogy el kell venni a transzcenden­ciát, hogy az ember végre a hamis vigaszokból kigyógyulva a tökéletes világot építse. Ma már tudjuk, az embernek szüksége van a transzcendenciára azért, hogy mindig tökéletlen világát úgy alakíthassa, hogy emberhez méltóan élhessen benne. Ha összefoglaljuk eddigi megfontolásainkat, akkor határo­zottan beigazolódott Böckenförde tézise, miszerint a modern állam societas imperfecta - nem csak abban az értelemben tö­kéletlen, hogy intézményei mindig olyan tökéletlenek marad­nak, mint lakosai, hanem egy másik értelemben is: rajta kívüli erőkre van szüksége, hogy maga fennállhasson. Hol vannak ezek az erők, amelyek elengedhetetlenül szükségesek számára? 2. A KERESZTÉNYSÉG POLITIKAI HATÁSAINAK ÖNKRITIKÁJA Ennek az erőnek a lehetséges forrásai után kutatva a keresz­ténységre vetett első pillantás nem feltétlenül bátorító. Ennyi­ben a kereszténység önkritikája éppen azok számára elenged­268

Next