Ratzinger, Joseph, XVI. Benedek pápa: A közép újrafelfedezése. Alapvető tájékozódások. Négy évtized szövegei (Budapest, 2008)
"C" rész: A politikai teológiája
szürke, unalmas és üres, hogy az embernek ki kell törni és valahol meg kell keresni a valódi életet. Ez a menekülés, ez a fajta „kiszállás” azonban most már Nyugaton is létezik nagy méretekben, mert végül is a Nyugat minden változatossága és szenzációja üres, ha az Egészre tartunk igényt. A transzcendencia elvesztése idézi elő a menekülést az utópiába. Meg vagyok győződve róla, hogy a transzcendencia elpusztítása jelenti az embernek azt a lényegi amputációját, amiből minden más betegség is származik. Saját valódi nagyságától megrabolva csak látszatreményekben lelhet menekvést. Ezen túlmenően mindezt megpecsételi az észnek az a leszűkítése, amely már nem képes ésszerűnek érzékelni a voltaképpeni emberi dolgokat. Marx megtanította nekünk, hogy el kell venni a transzcendenciát, hogy az ember végre a hamis vigaszokból kigyógyulva a tökéletes világot építse. Ma már tudjuk, az embernek szüksége van a transzcendenciára azért, hogy mindig tökéletlen világát úgy alakíthassa, hogy emberhez méltóan élhessen benne. Ha összefoglaljuk eddigi megfontolásainkat, akkor határozottan beigazolódott Böckenförde tézise, miszerint a modern állam societas imperfecta - nem csak abban az értelemben tökéletlen, hogy intézményei mindig olyan tökéletlenek maradnak, mint lakosai, hanem egy másik értelemben is: rajta kívüli erőkre van szüksége, hogy maga fennállhasson. Hol vannak ezek az erők, amelyek elengedhetetlenül szükségesek számára? 2. A KERESZTÉNYSÉG POLITIKAI HATÁSAINAK ÖNKRITIKÁJA Ennek az erőnek a lehetséges forrásai után kutatva a kereszténységre vetett első pillantás nem feltétlenül bátorító. Ennyiben a kereszténység önkritikája éppen azok számára elenged268