Ratzinger, Joseph, XVI. Benedek pápa: A közép újrafelfedezése. Alapvető tájékozódások. Négy évtized szövegei (Budapest, 2008)
"C" rész: A politikai teológiája
majd megfontolásaink magvát. Görres rámutat, hogy a bűntudat, a bűn elismerésének képessége lényegileg hozzátartozik az ember lelki háztartásához. A bűntudat - amely feltöri a lelkiismeret hamis nyugalmát és a lelkiismeret jelentkezésének nevezhető saját önelégült egzisztenciámmal szemben - az embernek ugyanolyan szükséges, mint a testi fájdalom jelzése, amely észrevéteti a normális életfunkciók zavarait. Aki már nem képes rá, hogy meglássa a bűnt, az lelkileg beteg, „élő hulla, karaktermaszk”, ahogy Görres mondja.2 „Nincs bűntudata többek közt a kegyetlen embereknek, a szörnyetegeknek. Talán Hitlernek sem volt vagy Himmlemek, Sztálinnak. Talán a maffiafőnököknek sem, de az ő holttestük valószínűleg jól el van rejtve a pincében. Az elűzött bűntudatuk is... Minden embernek szüksége van bűntudatra.”3 Egyébként már egy pillantás az írásba megóvhatott volna az ilyen diagnózisoktól és a téves lelkiismeret általi megigazulás elméletétől. A Zsolt 19,13-t örökre érdemes megfontolni: „Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől.” Ez nem az ószövetségi objektivizmus, hanem a legmélyebb emberi bölcsesség: A bűn már-nem-látása, a lelkiismeret elnémulása sok területen a lélek veszélyesebb megbetegedése, mint a mégiscsak bűnként felismert bűn. Aki nem veszi észre, hogy a gyilkosság bűn, az mélyebbre süllyedt, mint aki még felismeri gyalázatos voltát, mert az előbb messzebb távolodott az igazságtól és a megtéréstől. Nem hiába van az, hogy Jézus találkozásaiban az öntelt ember az igazán elveszett. Ha a vámos igazabbul áll Isten elé összes vitathatatlan 2 A. Görres, Schuld und Schuldgefühle, in Internationale Katholische Zeitschrift „ Communio” 13 (1984) 434. 3 I. m. 142. 305