Rilke Rainer Marie: Szonettek Orfeuszhoz. Műfordítás bevezetéssel és jegyzetekkel (Budapest, 2014)
Jegyzetek
„Tiszta szívvel betörök, ha kell embert is ölök. (...) s halált hozó fű terem gyönyörűszép szívemen.” Ezeket a sorokat József Attila 1925 márciusában írta, három évvel Rilke Orfeusz-szonettjei után. Aligha lehet közvetlen hatásról beszélni. Ez a fajta önmegnyilatkozás talán az ún. „korszellem” egyik összetevője volt. 12. Ebben a költeményben sok nehezen feloldható, valószínűleg szándékolt, vagy a költő fejében is tisztázatlan homály található. Ilyen a „megismerés ismerni fogja” (pontosan: ...den erkennt die Erkennung) vagy „a tér”, amely az „elválás fia vagy unokája”. Ugyanakkor a vers félig kimondott módon több síkon is érthető. Első hallásra a „változás” kultusza úgy hangzik, mint egy forradalmi, vagy legalábbis progresszív kiáltvány: haladást mindenáron. De aztán kiderül, hogy a változások programja mögött a legnagyobb változás leselkedik: a halál. Erre kell felkészülni a búcsúzásokon át, amelyek — esetleg — oda vezetnek, hogy felismerjük halandó létünk sok előnyét. Ha az istennő, Dafné, a monda szerint ba-157