Schütz Antal: Dogmatika 2. A Katolikus hitigazságok rendszere (Budapest, 1937)
Negyedik értekezés: A megváltás
egyesíti mivoltában a két végletet, melyek közt közvetítenie kell, Istent és embert, és mégis az egyiknek fölötte, a másiknak alatta áll? Felelet. Az Üdvözítő mint igazi isteni és igazi emberi természetnek metafizikai birtokosa egyesíti magában a két végletet; de emberi természeténél fogva alatta áll Istennek, isteni személyénél fogva fölötte áll az embernek. Emberi természete ugyanis teljes; és isteni személye vele szemben mindenestül betölti a hiányzó emberi személy metafizikai és erkölcsi szerepét ; az ember Krisztus tehát mint cselekvésre és érdemszerzésre képes teljes való áll Isten és ember között; az ember Krisztusnak személye fizikailag egy személy, azonban érték, erő és hivatás szerint kettő : isteni és emberi; és ebben az utóbbi minőségében közvetít. 3. Az Üdvözítő egyetlen közvetítő. Nincs ugyanis más lehetőség közvetíteni Isten és ember közt a végletek fizikai egyesítése útján. Ezt megerősíti maga az Üdvözítő : «Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat az Atyához máskép, mint énáltalam» ;* és az apostol: «Nincsen üdvösség senki másban ; mert nem is adatott más név az ég alatt az embereknek, melyben nekünk üdvözülnünk kellene».2 Ez a kizárólagosság azonban Krisztusnak csak elsőrendű, önerejéből való, teljes értékű közvetítésére vonatkozik. Ez a közvetítés nem zár ki tőle függő másodrendű, nem saját erejükből és nem teljes értékkel, hanem előkészítő vagy végrehajtó szerepben működő közvetítőket. Ezeknek működése (pl. a Krisztus rendelte papság) az üdvözítő közvetítő szerepének kizárólagosságát nemcsak el nem homályosítja (a «Quod quis potest per se, potest etiam per alios» elv értelmében), hanem ellenkezőleg teljes világításba helyezi igazi erejét: magátólvalóságát; Krisztus közvetítése az ősforrás, amelyből táplálkozik minden másodrendű közvetítés. 4. Az Üdvözítő azonban nemcsak mivoltával, hanem tevékenységeivel is közvetít. Közvetítő tevékenysége a dolog természete szerint két irányú : Isten felé képviseli az emberek szükségeit és megadja Istennek, amit a közvetítés célja megkíván ; az emberek felé továbbítja Isten kegyeit és adományait, a közvetítés eredményeit és biztosítékait. Tehát a közvetítés fölséges kettős áramlás, közlekedés ég és föld között, amint Jákob lajtorjáján az angyalok szálltak föl és alá, amint Herakleitos homályosan és tökéletlenül megsejtette, midőn a mindenség folyamatát két útnak, a fölfelé és a lefelé haladó útnak (58o; ávu>, хатм) váltakozásában látta. 2. Tétel. Jézus Krisztus a teremtésnek, és nevezetesen az emberiségnek a feje. Biztos. Témaszerűen tanítja Szent Pál. Teológiájának egyik vezérgondolata, hogy a hivők Krisztusnak titokzatos teste, és ő a fő. így nevezetesen Eph ; Col 12; 1 Cor 12-14 és Rom 12i-s. De a főség tanát kifejező alapgondolatok a szentírási kinyilatkoztatás minden korszakában szerepelnek és magának az Üdvözítőnek tanításában is középponti helyet foglalnak el. Ugyanígy tanítanak a szentatyák3 és a hittudósok4 Thom. III 8 kapcsán. Ennek az egész katolikus hitrendszerre, különösen az Egy4Jn 14«. 2 Act 4u ; cf. Col Ijo. 3 Iren. III 16; Cyprian. Unit. Eccl. 23 etc. ; Method. Decem virg. 3, 4 ; AthanasCtra árián. 21 (M 26, 1022); Nyssen. in Cant. hóm. 7 8 13 ; Cyril. AI. in Jn 1 14; Thesaur. 20 ; August, in Ps 139, 2 ; 142, 3 ; 62, 2 ; Agon. Christ. 20, 22 ; Gen. Manich. II 24, 37. 4 Lomb. Ill dist. 13 Halens. Ill 12. 1. JÉZUS KRISZTUS KÖZVETÍTŐI ÉS FŐSÉGI SZEREPE 3 1*