Schütz Antal: Katholikus egyháztörténelem. Középfokú iskolák számára (Budapest, 1923)
A középkor
kök elfoglalták a keleti császárság ázsiai birtokait, s a XIV. század közepén megvetették lábukat Európában. Zsigmond idejében már hazánk határát fenyegették. Ekkor gondviselésszerű szerepet töltött be Hunyadi János, kinek 1443—4-i «hosszú» hadjárata után a pápa fiv. Jenő) elérkezettnek látta az időt a törökök végleges visszaszorítására. Keresztes háborúra szólította a keresztény fejedelmeket és Cesarini bíborost követül küldte hazánkba. Az előkészületek a legszebb reményekre jogosítottak, mikor az ifjú Ulászló a szultán követeivel Szegeden békére lépett, és azt esküvel is megerősítette. A hadjárat ennek dacára létrejött, és a várnai csatavesztéssel (1444) ért gyászos véget.1 Mikor Konstantinápoly a törökök kezére került, egyedül a pápák gondoltak Magyarország ügyével: Jeles prédikátorokat küldtek az országba, köztük a kiváló Capistrano sz. Jánost, ferencrendi szerzetest, kinek segítségével Hunyadi Jánosnak sikerült 1456-ban Belgrádnál fényes győzelmet venni a törökökön. De ez egyúttal utolsó fegyverténye volt. A kiváló keresztény hős, ki imádsággal kezdte csatáit és az Olvasót hordta kardján, a szentségek fölvétele után nagy barátjának karjai között halt meg. A következő gyászos időkben (II. Ulászló, II. Lajos) a külföldi hatalmak részvétlen szemlélői maradtak a török veszedelemnek, mely őket nem fenyegette közvetlenül; sőt Luther és hívei azt hangoztatták, hogy a pápa nagyobb ellenség, mint a török. Csak a pápák nem szűntek meg kitűnő követeik által összetartásra biztatni a magyarokat, és a hódoltság végéig folyton jelentékeny anyagi támogatásban részesíteni az országot. (A nándorfehérvári győzelemtől Buda fölszabadulásáig legkevesebb öt millió arany került a pápai kincstárból az országba.) A pápáknak ez a hűséges támogatása Magyarország és a Szentszék között a viszonyt még bensőségesebbé tette, mint valaha volt. A magyar nemzet napról-napra látta, ,hogy sajátmagán kívül csak a pápákban bízhatik, a pápák pedig Magyarországot a nyu-1 Némelyek még ma is azt állítják, hogy Ulászló a hadjárat által megszegte Szegeden tett esküjét, sőt hogy ezt Cesarini fölszólítására tette, ki azzal nyugtatta meg, hogy pogánynak tett hit nem kötelez. Azonban Cesarini ezt a kijelentést nem tette ; legföljebb kijelentette, hogy Ulászló szegedi esküje érvénytelen. S ez csakugyan igaz volt ; mert Ulászló az előző országgyűlésen Budán a rendekkel együtt megesküdött, hogy hadat indít ; ezt aztán közölték a segítségül hivott keresztény fejedelmekkel, akiknek hozzájárulása nélkül tehát nem lehetett érvényes békét kötni. Cesarini legföljebb abban hibázott, hogy nem akadályozta meg tőle telhetőleg a szegedi béke létrejöttét.