Somogyi Győző: Magyar Hősök arcképcsarnoka (Budapest, 1996)

Toldi Miklós királyi lovag (1320 körül-1390) Arany János elbeszélő Költeményének hőse Bihar megyei nemes család legfiatalabb fiúgyermeke volt. Ifjúságáról keveset tudunk, az oklevelek először 1348-ban említik. Ifjúkorában elsajátította a lovagi kultúra elemeit, a katonai ismereteket. 1352-1354 között Megyesi Simon pozsonyi ispán mellett al­ispán és várnagy volt, majd az esztergomi érsek szolgálatába állt, s ott érseki lovag lett. Az 1360-as évek elején már a királyi udvar lovagja volt. Ami­kor V. Orbán pápa 1363-ban katonai segítséget kért Lajos királytól, az uralkodó a sereg parancsnok­ságát Toldira bízta. Toldi eleget tett a megbízatás­nak, s felmentette az ostrom alól Bolognát, a pápai állam e fontos városát. A kalandvágyó katona azon­ban nem tért vissza Magyarországra. Beállt a Hugo Mortimer és John Hawkwood vezette zsoldoscsa­patba, az „Álba societas”-ba. Az 5000 főből, köztük 3000 lovasból álló csapat közel egyharmada ma­gyar volt, s Toldi az ö parancsnokságukat vette át. 1365 nyarán a Poggibonsinál vívott ütközetben a firenzeiek fogságába került, de már a következő évben Magyarországon tűnt föl. Előbb gömöri, majd 1372-ben hevesi, Nagy Lajos halála után pedig szabolcsi főispán lett. Idős korában, 1388-ban még ott volt Zsigmond király kíséretében Prágá­ban. A XIV. század hivatásos magyar katonájának emlékét azomban okleveleknél és krónikáknál ma­radandóbban őrzik Arany János költeményei. A ma­lomkövet hajító, farkasokkal küzdő, a cseh vitézt legyőző hős így lett a nemzeti legendárium élő alakja. Ozorai Pipo tmesi ispán (1369-1426) A Xl.-XV, század fordulóján új, minden korábbinál veszélyesebb ellenség fenyegette Magyarország dé­li határait: a török. A Kisázsiából kiindult oszmá­nok a XIV. század végére több balkáni államot hó­dítottak meg vagy vontak fennhatóságuk alá. Ezért is volt szükség arra, hogy Magyarország déli hatá­rain egy összefüggő védelmi vonal, egy végvárakból álló rendszer épüljön ki. E végvárrendszer kiépítése Zsigmond király uralkodása alatt kezdődött meg. E rendszer az Adriai-tengertől Erdély határáig ter­jedt, s közel másfél évszázadon át óvta Magyar­­országot az oszmánok ellen, Létrehozásában ko­moly érdemei voltak az olasz Filippo Scolarinak, vagy ahogyan magyar kortársai nevezték, Ozorai Piponak. Házasság révén került Magyarországra, s 1387-ben állt Zsigmond király szolgálatába. Gazda­sági és katonai megbízások során keresztül lépett mind feljebb és feljebb a ranglétrán. 1402-1403-ban Nápolyi László trónkövetelő ellen harcolt, 1411 - 1412-ben a Velence elleni hadjáratban vitézkedett. Temesi ispánként, majd Szörényi bánként a vég­várrendszer fontos várait, köztük Temesvárt, Orso­­vát és Nándorfehérvárt építette ki. Az 1421-1422. évi huszita hadjáratban Németbródnál vereséget szenvedett. Sokkal több sikerrel és szerencsével harcolt a törökök ellen. 1423-ban Havasalföldön, 1426-ban pedig Galambócnál aratott győzelmet. Róla indokoltan mondhatjuk, hogy kinevelte saját utódját: az ő szolgálatában kezdte katonai pálya­futását az ifjú Hunyadi János. Hunyadi János kormányzó (1408-1456) Zsigmond királyt a Habsburg-házból való Albert követte a magyar trónon, aki 1440-ben halt meg. A különböző főúri csoportok nem tudtak megegyez­ni az új uralkodó személyében. Ajelöltek közül vé­gül a Jagelló-házból való I. Ulászló lengyel király került ki győztesen Albert utószülött fiával, a cse­csemő Lászlóval szemben. Ulászló győzelmét elő­segítette, hogy a korszak legkiválóbb magyar kato­náját, Hunyadi Jánost is saját pártján tudhatta. Hunyadi ifjúkorát a Délvidéken, a török elleni harcban töltötte. Később bejárta Itáliát, részt vett a csehorszá­gi huszita háborúkban, megismerkedett a legkorsze­rűbb harceljárásokkal. 1439 után előbb Szörényi bánként, majd erdélyi vajdaként és temesi ispán­ként feladata a török betörések visszaverése volt. Első jelentős győzelmét az Erdélyt dúló Mezid bég hadán aratta 1442-ben, majd a Jalomica folyó mel­lett szétverte Sehábeddin ruméliai beglerbég se­regét. 1443-ban a hosszú hadjáratban több győze­lem után egészen a Balkán hágóiig tört előre. Nagy tervét, a török Európából történő kiűzését azon­ban sem ekkor, sem 1444. és 1448. évi hadjáratai­ban nem sikerült megvalósítania. Sőt, e két hadjárat­ban Várnánál, majd Rigómezőnél súlyos vereséget szenvedett. Bizánc eleste után egy évvel Krusevácnál tönkreverte Feriz bég seregét, majd 1456-ban magá­val Mohamed szultánnal szemben védte meg az ország kulcsát, Nándorfehérvárt. Legnagyobb győ­zelmét azonban kevéssel élte túl, a táborban kitört pestisjárvány rövidesen elragadta az élők sorából.

Next