Soós Viktor Attila - Szabó Csaba - Szigeti László (szerk.): Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban. Tanulmánykötet (Budapest, 2010)
Mezey András: A egyházkorlátozás néhány nem állambiztonsági színtere és eszköze Csongrád megyében az 1960-as években
Az egyházkorlátozás néhány nem állambiztonsági színtere és eszköze Csongrád megyében... Ideológiai oktatás, propaganda, tudományos ismeretterjesz tés, szórakoztatás „Én ezt a javaslatot jónak tartom, de van egy hibája, hogy csak a klasszikus fegyverekkel akarunk harcolni: felvilágosító munka, tudományos munka, stb. Pedig van egy sereg más terület is. Ezelőtt 3 nappal olvastam az újságban a »Szakállas ember« megjelenését. Ilyesmi leleplezésével eredményes harcot tudnánk vinni. A vallásos világnézet elleni harcra fel kell használni a színházakat is. Itt van pl. ez a »Svejk« [sic!] darab, ki kellene ezt vinni vidéki városokba és nagyobb mezőgazdasági központokba is. A babona elleni harcot is céltudatosabban kell vinni, már a gyermekszínházaknál foglalkozni kell ügyesen ezzel." (Münnich Ferenc hozzászólása a PB 1958. július 22-i ülésén) Felvetődik a kérdés, a címben jelzett tevékenységek egyházkorlátozásnak tekinthetők-e? Önmagukban nem, ezt viszont nem lehet elválasztani attól a ténytől, hogy az ideológiák közt nem volt „tiszta" a versenyhelyzet, hiszen az egyházak többé-kevésbé meg voltak fosztva a nyilvános szereplésnek azoktól a lehetőségeitől, amelyek a direkt és indirekt ateista propagandának bőséggel rendelkezésére álltak (főleg a tömegmédián, a nagyobb rendezvényeken vagy a szórakoztatóiparon keresztül). A leghatékonyabb ember-ember közti kommunikáció, hit- és ismeretátadás a kisközösségekben tudott megvalósulni, ezeket azonban - elismerve, hogy komoly vetélytársai az úttörőmozgalomnak vagy a KISZ-nek - a hatalom kezdettől illegálisnak minősítette. A verbális, azaz élőszóban vagy nyomtatásban terjesztett ateista propaganda különféle formái (különválasztva a családi-társadalmi ünnepektől, amelyeket külön fejezetben tárgyalunk) hihetetlen mértékben átszőtték a társadalom minden nyilvános szegletét, egyes területeken még az ideológiailag legelkötelezettebbek számára is túlcsordulva. Hatásuk alól az átlagember tényleg csak a legszűkebb értelemben vett magánéletében vonhatta ki magát (amennyiben például tévéjét, rádióját is kikapcsolta). Csokorba szedve - a teljesség igénye nélkül - Csongrád megyében az alábbi területek voltak az egyház rovására kifejezetten „ideológiafertőzöttek". 1. Megyei Hazafias Népfront-előadások: Itt legtöbbször a vezető békepapok kaptak megszólalási lehetőséget, és kiemelten foglalkoztak a papság politikai képzésével, hazafias nevelésével. 2. A József Attila Tudományegyetemen és a tanárképzés területén a hallgatók, professzorok, oktatók 80 százaléka vett részt szervezett ideológiai továbbképzésen, kötelező vagy „melegen ajánlott" jelleggel. 1963-64 folyamán a „legnépszerűbb" tudományos előadásokat Erdei-Grúz Tibor kémikus és Hahn István ókortörténész, valláskutató tartották (A természettudomány és a vallás, illetve A vallások fejlődése és A modern ember és a vallás cím- 347 )