Süle Ferenc: Az életerő forrásai a családban (Budapest, 2009)
I. Mitől áldás vagy teher a gyermek?
Erre tudattalan szükségleteink késztetnek bennünket. Mindezt mások rendszerint jobban érzékelik rajtunk, mint mi saját magunkon, és a jelenséget mi magunk is könnyebben figyelhetjük meg másokon. Ne feledkezzünk meg József Attila gondolatáról: „S aki él, mind-mind gyermek és anyaölre vágy.” A technikai civilizáció életmódot átformáló volta miatt korunk embere rendszerint kevesebbet kap a szülői hatásokból és a családi élet előnyeiből, mint elődei. A mai gyerek anyja dolgozik, apja perifériás szerepet tölt be, vagy hiányzik; ritkán van testvére, leginkább kortárskapcsolatai vannak, melyekben azután az előzőek hiányát is igyekszik tudattalanul pótolni. Ezért érthető, hogy a nagymértékben hiányos gyermekkor következtében a mai fiatalt jobban ragasztják a gyerekkorba kielégítetlen szükségletei; lassabban fejlődik és válik önálló, magáért felelősséget vállalni tudó, érett felnőtté. A legroszszabb lélektani helyzetben a fiatal fiúk vannak: az ő kibontakozásuk károsodik legsúlyosabban. Ezt jól mutatja, hogy a 15-25 éves korosztályban háromszor annyian halnak meg öngyilkosság következtében fiúk, mint az ugyanebbe a korosztályba tartozó lányok. 3. A GYERMEKSZERETETEN KERESZTÜL ÚJRAÉLT EMBERI FEJLŐDÉSTÖRTÉNET A gyermek szeretete annak megértését, helyzetének átélését, empátiát jelent. Ha megértjük, vagy még inkább igazán átéljük valakinek a szubjektív 22