Süle Ferenc: Az életerő forrásai a családban (Budapest, 2009)

I. Mitől áldás vagy teher a gyermek?

Erre tudattalan szükségleteink késztetnek bennün­ket. Mindezt mások rendszerint jobban érzékelik rajtunk, mint mi saját magunkon, és a jelenséget mi magunk is könnyebben figyelhetjük meg másokon. Ne feledkezzünk meg József Attila gondolatáról: „S aki él, mind-mind gyermek és anyaölre vágy.” A technikai civilizáció életmódot átformáló vol­ta miatt korunk embere rendszerint kevesebbet kap a szülői hatásokból és a családi élet előnyeiből, mint elődei. A mai gyerek anyja dolgozik, apja perifériás szerepet tölt be, vagy hiányzik; ritkán van testvére, leginkább kortárskapcsolatai vannak, melyekben azután az előzőek hiányát is igyekszik tudattalanul pótolni. Ezért érthető, hogy a nagymértékben hiá­nyos gyermekkor következtében a mai fiatalt job­ban ragasztják a gyerekkorba kielégítetlen szükség­letei; lassabban fejlődik és válik önálló, magáért felelősséget vállalni tudó, érett felnőtté. A legrosz­­szabb lélektani helyzetben a fiatal fiúk vannak: az ő kibontakozásuk károsodik legsúlyosabban. Ezt jól mutatja, hogy a 15-25 éves korosztályban három­szor annyian halnak meg öngyilkosság következté­ben fiúk, mint az ugyanebbe a korosztályba tartozó lányok. 3. A GYERMEKSZERETETEN KERESZTÜL ÚJRAÉLT EMBERI FEJLŐDÉSTÖRTÉNET A gyermek szeretete annak megértését, helyzeté­nek átélését, empátiát jelent. Ha megértjük, vagy még inkább igazán átéljük valakinek a szubjektív 22

Next