Süllei László - Erdő Zsuzsa - Tóth János Csaba - Míg Balázs - Zubrecki Judit - Szászvári Gabriella (szerk.): Az engesztelés éve 2006. Imaév a nemzet lelki megújulásáért (Budapest, 2007)

Emlékkönyv

Pénzes János szabadkai püspök szentbeszéde a nándorfehérvári győzelem 550. évfordulója alkalmából bemutatott hálaadó szentmisén KALOCSA, 2006. AUGUSZTUS 6. Keresztény Testvérek! Hálát adni, példát venni, a magyarságért imádkozni akarunk ebben a szent­misében. Nem pusztán a középkori királyi Magyarország török felett aratott legnagyobb és egyedülálló győzelmét ünnepeljük, hanem a hitből fakadó önfeláldozásnak a tettét, ami hosszú időre megmentette Magyarországot és vele együtt Európát. Sokak áldozata vívta ki a győzelmet, vannak azonban jelképes személyei a nándorfehérvári diadalnak. Ezek közé tartozik III. Ca­­lixtus pápa, a hitvalló Hunyadi János kormányzó, a szent és lánglelkű hitszó­nok, Kapisztrán Szent János és az önfeláldozást megtestesítő keresztes vitéz, Dugovics Titusz. Korunkban is sok gondot okoz az iszlámmal való együttélés, akkor az élet-halál kérdése volt. Konstantinápoly eleste után a kereszténység és Európa végveszélybe került. A spanyol származású III. Calixtus pápa volt Európa vezetői közül az egyetlen, aki nagyon komolyan vette a török támadást, és felmérte Európa akkori válságos állapotát. A védekezésért hatalmas anyagi áldozatokat hozott, és elrendelte a déli harangszót, hogy az imádság által is erőt nyerjenek a keresztények. Megfogadta, hogy addig nem lesz nyugvása, míg vissza nem nyeri Európa teljes szabadságát. Rövid, hároméves uralko­dása (1455-58) ezt nem tette lehetővé. Egész pápasága a nándorfehérvári diadalban csúcsosodott ki. Az is szimbolikus, hogy 1456. augusztus 6-án ér­tesült a győzelemről. A következő év augusztus 6-ájára elrendelte Urunk Színeváltozásának hálaadó ünnepét, és egy évvel később ugyanezen a napon költözött az örökkévalóságba. Urunk Színeváltozása Jézus életének az az ese­ménye, amikor három tanítványának megmutatta tündöklő szépségét, és íze­lítőt adott nekik az üdvösség öröméből. Hisszük, hogy a nagy pápa nemcsak egy pillanatra, hanem örökkévalóan Krisztus tündöklő arcába nézhetett. 111

Next