Szabó Ferenc: Szavak alkímiája. Francia, olasz és német költők válogatott műfordítások (Budapest, 2002)
A modern szorongás
48 A modern szorongás És most olvassuk el a Hadjárat a semmibe következő két versszakát: Az én tudósom tudja ezt bizonnyal, nem fog kergetni régi délibábot, okosan megelégszik a viszonnyal, amely az észnek jelzi a világot s a valóság jeléül a haszonnal: ezenkívül más lényegig ki látott? ami remélhetetlen, nem reméli: a viszonyt tudja, a lényeget éli. És tudja, hogy okokból a világ egy óriás lánc kettős végtelenje, ahol minden szem szomszédjába vág és nincs, aminek nincsen oka benne, de kívüle keresni hiúság, oklánc okát kérdezni balga lenne s hogy tudnád szóba, jelbe, észbe venni azt, amin kívül nincs se jel se semmi? A kanti utalások világosak. Ugyanakkor az egész versen végigvonul a bergsoni (és a túlhaladott hérakleitoszi) „időfolyam”, a durée réelle eszméje-élménye, amely Bergson első nagy felfedezése volt, részben éppen a kanti „tériesített” időfogalom ellenhatásaként. Tudjuk, hogy Babits elég korán megismerkedett - Geiger (Dienes) Valéria révén - Bergson eszméivel, és egyike volt azoknak, akik Magyarországon megismertették Bergsont.20 Itt még érvényesül Kant kritikája a Transzcendenciára vonatkozóan (az oklánc okát kívül oktalanság keresni), és így a szkepticizmus is (a „tiszta ész” síkján): vajon mi az iránya a sodró árnak? 20 Erről lásd Rába György monográfiájának ide vonatkozó részeit: Babits Mihály költészete. 313 kk.; ezenkívül: Szabó Ferenc, Dienes Valéria önmagáról c. szövegválogatása bevezetőjét.