Szabó Ferenc: Szavak alkímiája. Francia, olasz és német költők válogatott műfordítások (Budapest, 2002)
A modern szorongás
Baudelaire és Pascal hatása Babitsra 47 (József Attila is a „semmi sodráról” beszél!) És ugyanakkor felülről: a néma csillagterekből. Az örök sodorban vagyunk eltemetve, és majd a halál „űrnél űrebb távolba”, „a semmibe hány ki holnap”: Hogyan lehetne, ó hogyan lehetne halásza lenni az örök sodornak, amelybe holtig el vagyunk temetve s mely holtan a semmibe hány ki holnap űrnél űrebb távolba? hogy lehetne, kik parttalan, medrében véle folynak a nagy Folyás irányát észre venni, ha ez a minden és a part a semmi? Világos, hogy itt jelen van Pascalon és Nietzschén (meg Schopenhaueren) túl Kant és Bergson is. Pontosabban: a Kantot túlhaladó Bergson. Az irány problémáját már korábban felvetette a költemény. Az idézendő két versszak Kant következő gondolatmenetére utal, Babits ismerteti Аг örök béke bevezetőjében.19 Van-e a világ fejlődésének iránya, értelme? Kant megkülönbözteti az elméleti és a gyakorlati feleletet e kérdésre. „Az elmélet nem láthat a világban egyebet, mint okok és hatások Iáncolatát. Megbocsáthatatlan vakmerőség volna tőle ezen láncolaton túlugrani akarni s magának az egész láncolatnak céljáról vagy akár csak irányáról is beszélni - ami már egy láncolaton kívüli indításra vagy nézőpontra utal. Valósággal annyi lenne ez, mint egy transzcendens gondviselést feltételezni, ami az ész számára per definitionem örökre megismerhetetlen. A történelmi rendeltetésnek ily fogalmazása az elmélet számára ahhoz a metafizikához tartozik, melyet Kant maga, egy másik kis könyvében »szellemlátók álma«-ként gúnyol ki.” 19 Babits Mihály Dráma- és prózafordításai. 1980. 644.