Szent István Társulat naptára 1891-ik közönséges évre (Budapest, 1890)
Olvasmányok
47 Mátyás király, az igazságos. A magyar nép ajkán él és szájról-szájra jár a mondás, hogy: »Meghalt Mátyás király, oda az igazság /« És ez a mondás nagy részben igaz is. Kevés király szerette úgy a népét, mint Mátyás ; kevés védte meg anynyira a túlkapások és igazságtalanságok ellen, mint ő ; s mikor meghalt, két olyan király következett utána, akik az országot nem tudták rendben tartani ; mindenki a maga szakállára tett és vett magának igazságot, amit csak a szegény, senki által nem védelmezett nép keserülhetett meg. De azóta voltak más igazságos királyaink is, akik a népnek igaz barátjai voltak. Csak kettőt említek: Mária Terézia királynőt, aki sokat lendített az országon, s a jobbágyok sorsán könnyített, és I. Ferencz Józsefet, dicsőségesen uralkodó királyunkat, aki alatt a jobbágyból szabad földmíves polgár lett, s aki mindennap mélyen nyúl a kasszájába, hogy a szegények sorsán enyhítsen, és hogy szegény községek templomait és iskoláit fölépítse és fölszerelje. Épen 400 esztendeje, hogy Mátyás király lehunyta szemeit. 1490. ápril hó 6-án halt meg Becsben 50 esztendős korában, férfi ereje teljében. Megsiratta minden magyar, s még a következő száz év is ; mert halála után 36 esztendővel Magyarország a török rabja lett. A nagy királyról kegyelettel emlékezett meg 1890-ben az egész ország, s azt a házat, ahol Kolozsvárott született, díszes emléktáblával jelölték meg. Mátyás király atyja Hunyadi János volt, a dicső fővezér, a kereszténység legelső bajnoka, aki harmincz évnél tovább harczolt a török ellen, s megvédte ellene az egész kereszténységet. Közkatonából küzdötte föl magát a legmagasabb méltóságokba. A hány sirályát szolgálta, mindenki megbecsülte vitézségéért, vallásosságáért, hadvezéri tehetségeiért, s jószágokat adományozott neki.. Az ország fővezére s kormányzója lett, s mikor Mohamed török császár óriási hadsereggel jött, hogy Magyarországot s egész. Európát elfoglalja, Hunyadi János állta útját Nándorfehérvárnál, megverte 1456-ban s visszavonulásra kényszerítette ; de a nagy hadvezérnek ez volt az utolsó győzelme ; a diadal után meghalt s barátja, Kapisztráni Szent János karjaiban lehelte ki lelkét. Már fiatal korában beszélték róla a következőket : »Bajtársai, akik vele együtt szolgáltak a királyi udvarnál, csodálattal eltelve beszélték, hogy gyakorta éjnek idején elhagyta fekhelyét és templomba sietett, hol a Megváltó feszületé előtt térdre borulva,, áhitatos imába merülve, hajnal hasadtáig időzött.« Buzgó vallásosságban méltó életpárja volt Szilágyi Erzsébet, akitől két fia. született: László és Mátyás (1440. február 23-án). Mind a kettő nagyratermett ifjú volt. Atyjuk, anyjuk és több tanítójuk buzgó vallásosságban nevelte, s a tudományokra oktatta, amelyekben mind a kettő messze haladt előre. László már ifjú korában vezetettsereget, s folyton édes atyja oldala mellett volt, Mátyás is nagyot Ígérőnek mutatkozott,, úgy hogy a Hunyadi-ház ellenségei mindent elkövettek, hogy a hatalmas és a hazának annyi szolgálatot tett családot merő irigységből és hatalomvágyból tönkre tegyék. Akkor Y. László király uralkodott; gyöngefejedelem volt, akit rosszakaratú, kaján tanácsadói vezettek félre, s ezek egytől-egyig ellenségei voltak a Hunyadi-háznak. Köztük volt Czillei Ulrik, stájerországi gróf, a király nagybátyja és Gara lAszló, a nádor. Ezek rávették a királyt, hogy Hunyadi Lászlót fejeztesse le, és ezt azon hamis rágalommal érték el, hogy László a király! ságra tör. S a gyönge király,, daczára, hogy