Szentmihályi Szabó Péter: Kapisztrán és Hunyadi. Történelmi regény (Budapest, 2007)
XIII. rész: Nándorfehérvár
XXIII. FEJEZET Az országgyűlés 1456. márciusában ült össze Budán, a király új székhelyén, és hosszas tétovázás után, Carvajal legátus állandó sürgetésére úgy döntött, augusztus l-jére tűzi ki a teljes kereszteshad összegyűjtését. Aprilis 7-én azonban híre jött, hogy minden eddiginél nagyobb török sereg indul Nándorfehérvár ellen, és a portyázó előőrsök már magyar területen pusztítanak. Ekkor a király úgy határozott, azonnal sereget kell küldeni a vár védelmére, elrendelte az általános nemesi felkelést és újabb segélykérő leveleket küldött a pápához és a fejedelmekhez. Ezekben már Jeruzsálem felszabadításáról szó sem esett, most már a király is kezdte sejteni, ha egyszer a török megindul, Buda, sőt Bécs is veszélybe kerülhet. A külhoni segítség azonban csak nem akart jönni, a főurak többsége pedig inkább saját várait igyekezett megerősíteni. Mint a krónikás lejegyezte: „Mikor ezeket a híreket jelentették László királynak, az ifjú uralkodó mélységesen megrémült. Ulrik gróf, aki harcos vitézségében német lelkületű volt, és aki a királyt tanácsaival irányítani szokta, nem kevésbé megzavarodott. Nem az ország védelméről tár244