Szőcs Géza: Tasso Marchini és Dsida Jenő (Budapest, 2010)
Tasso Marchini és Dsida Jenő, avagy sorsvonalak játéka Kolozsvártól Arco di Trentóig
BABITS. 1929 végétől a Nyugat, a magyar irodalmi folyóiratok történetének első számú zászlóshajója, Babits és Móricz irányítása alá kerül. 16 év telt el a két magyar író látogatása óta a Garda-tónál. Ugorjunk még 12 évet. 1941. Babits halálának éve. Öt évvel élte túl a festőt, akit nem is ismert, s három évvel az ifjú pályatársat, akiben nem ismerte fel a költőt. (Móricznak sasszeme volt, igazi portréfestő-géniusznak mondható. Nemcsak azt rögzíti pár vonással Babitsról, hogy magas rangú bíró szeretett volna lenni, hanem ott a Garda környékén megfejti egész nyakatekert, körülményes, életidegen lényének egyik döntő titkát is: „Ady, ha át akar menni a másik oldalra, akkor feláll és átmegy. Mihály átszellemül ehhez a cselekedethez, mert nem tudja, mi lesz a következménye. Sose lehet tudni, hogy az ember nem hivatást teljesít-e.”) Ekkorra, a negyvenes évek elejére már Móricznak is csak egész kevés ideje maradt hátra. Hunyady Sándorhoz, s még sokakhoz hasonlóan, ő sem éri meg, hogy kolozsvári vendéglátóit, Öváryékat — nemsokára, 1944 októberében — ugyanúgy kiirtják, mintha soha a lábát sem tette volna be oda Ady, Bartók, Dohnányi vagy Pablo Casals. Bartókhoz talán eljutott ez a hír. Dohnányihoz bizonyosan. Pablo Casalsról pedig nem tudjuk, egyáltalán érdekelte-e ez a dolog. OLASZ MŰVÉSZEK ERDÉLYBEN. Hadd jegyezzek le néhány nevet, e szöveg egyszer majdan megírandó fejezetéhez, vagy talán egy önálló tanulmányhoz. Petrus Italus da Lugano (Beszterce) Firenzei János (Menyő) Gentiluomo, Kolozsvár Pietro Rivetti, Szamosújvár Marastoni Jakab, Kolozsvár Tessitori Nóra édesapja, akinek a sétatéri szökőkút eredeti kentaurjait köszönhetjük, Észak-Olaszországból került kőfaragóként Kolozsvárra. A fiatal Dsida verset ajánl Tessitori Nórának. (Egyik évben Tessitori Nóra is fest Nagybányán!) 61 Szőcs Géza TASSO MARCHINI ÉS DSIDA JENŐ