Szőcs Géza: Tasso Marchini és Dsida Jenő (Budapest, 2010)

Tasso Marchini és Dsida Jenő, avagy sorsvonalak játéka Kolozsvártól Arco di Trentóig

NÉLKÜLÖZÉS. Dsida nemcsak Nagybányán, Désen is járt 1935 nyarán. A városka nagyjából feleúton van Kolozsvár és Nagybánya között. Emlékszünk, nemrég itt állított ki Szervátiusszal együtt Tasso Marchini, aki ekkor készülődik arcói útjára. Letitiával való házassági terveit a nyomor és a betegség mellett ez a kényszem (s mint később kiderül: végső) távoliét végleg az irreális ábránd­képek közé száműzi. Nemrég megkérte menyasszonya kezét, de a szülők elutasították a kol­dusszegény (és tüdőbeteg) festőt. Désen Szopos Sándor tart fenn festőiskolát. Menyasszonyának Désről írt levelében írja a költő: „.. .ezer lejt kértem kölcsön Feri bácsitól, akkor megígértem, hogy azonnal megküldöm, de hét telt hét után, s nekem sohasem volt egyszerre annyi pénzem, hogy a pénzt elküldhettem volna.” Még szerencse, hogy humoruk nem hagyja cserben a barátokat. E levelet kommentálva Imbery Melinda arra is visszaemlékszik, hogy „Egyszer fogadott Bíró, hogy ötszáz lejért megeszi a Jenő nadrágszíját, én fel is vágtam darabokra s megsütöttem, de persze hogy elvesztette a fogadást.” Részlet a költő egyik következő leveléből: „A jövő héten dől el a Baumgarten-díj ügye. Imádkozzál, Kicsikém!” Dsidáék annyira pénztelenek voltak, hogy nem tudtak összeházasodni. „Olyan rövid az élet, a fiatalság még rövidebb, és ilyen hosszú időket kell így eltékozolnunk, távol egymástól!” A díj ügye is eldőlt közben, de ez sem hozott változást. (A díjat előzőleg, vagyis 1935 januárjában, nagyszerű írók, költők vehették át. És íme, kik részesültek Baumgarten jutalomban: Barta János, Ferenczy Valér, József Attila, Telekes Béla, Weöres Sándor. Érdekes névsor. Mert igaz ugyan, hogy szóvá lenne tehető: ha Barta János igen, Dsida Jenő miért nem? De azt is mondhatná bárki: ha József Attila, ha Weöres is csak jutalmat kapott, még semmihez nincs késő. Majd jövőre.) De az idő közben valóban vészesen telik. Már I936-ot ír a naptár. „Nagyon, nagyon szeretném, ha ősszel megtarthatnók az esküvőnket. Legkésőbb szeptemberre! Ha Isten segít, ha 6 is akarja, akkor könnyen sikerül!” Nem sikerült. 1936 nyara. „Bizony, szomorú dolog, hogy ilyen sokáig kell várnunk a boldogságra! De kitartás, kitartás, édes egy kicsi Szerelmem. (...) Hinni kell, hiszen annyi más fiatalemberhez viszonyítva mégiscsak jobb sorsom van, és érzek magamban annyi erőt, hogy egykettőre, rövidesen kiverekedem magamnak — és magunknak — a tisztességes megélhetést! Vagyok én is olyan ember, ne félj! A fizetésemelés is a levegőben lóg, de egyszer már csak az ölembe esik.” 57 Szőcs Géza TASSO MARCHINI ÉS DSIDA JENŐ

Next