Tarbay Ede: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz. A gyermek- és ifjúsági irodalom történetének iránytűje. Harmadik kiadás - A hét szabad művészet könyvtára (Budapest, 2001)
A mítósztól a mítoszteremtésig
A GALAXIS NEVE MÉG GUTENBERG A 20. század kezdetét nemcsak a kamaszodó Karinthy üdvözölte kitörő örömmel, hanem az egész világ, és leginkább a vén Európa. Ha tudta volna, mi következik, talán egy kicsit magába száll. Elgondolkodik azon: mivé lesz az ember, mivé lesz a gyerekek világa, ha az őrület uralkodik el. Márpedig ez vált világméretűvé a háborúk és forradalmak miatt a kirekesztés iszonyú jelszavaival, színeivel és jelmondataival. Hiába volt a Thomas Mann-i szó: Európa, vigyázz! És hiába a József Attila-i: „Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait.” Mert mit kért a Költő? „Ülj le közénk és mesélj. / Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük, / mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt / s együtt vagyunk veled mindannyian, / kinek emberhez méltó gondja van.” De a Thomas Mann üdvözlésében ott feszül, ami minden irodalom, így a gyermek- és ifjúsági irodalom meghatározója: „az igazat mondd, ne csak a valódit”. Hogy nézhet ezzel szembe az, aki azoknak ír, akik csak lesznek felnőttek, akik két világháborút élnek majd át, leplezett és leplezetlen zsarnokságokat, s maguk is így vagy úgy, kiszolgáltatottjai vagy kiszolgálói a mindent és mindenkit elsöprő akaratoknak? Kemény dió ez a 20. század, „mikor az ember úgy elaljasult...” Nem lehet nem gondolni a gyermek- és ifjúsági könyvek olvasása közben arra: mit tettek, tettek-e valamit íróik, hogy az etikai egyensúly helyreálljon a még csak születőben lévő, alakuló emberben, gyermekben? Mit tettek azért, hogy a becsület becsület legyen, a hit meggyőződés, s a haza fogalma tisztán maradjon. Hogy fejet tudjunk hajtani mások előtt, ugyanakkor felemelt fejjel járjunk, hogy a család valóban család lehessen, és a szegénység megaláztatás és megalázkodás nélkül elviselhető? A szavak azt jelentsék, ami a lényegük: a szép szép, és ne pejoratív jelző az irodalmi ítéletben, az emberségnek hitele maradjon, a szabad alapfokát ne kelljen fokozni, s a fokozással megsemmisíteni, a munka valóban munkát jelentsen, a hivatás hivatást, és erkölcsöt az erkölcs. A kezdeteknél ott áll Molnár 129