Egyetemes Magyar Encyclopaedia 5. B-Bekker (Pest, 1866)
B - Bács és Bodrog vármegye (történeti tekintetben)
105 BÁCS ÉS BODROG VÁRMEGYE. 106 post és Nagy-Völgyei László, és az 1505-kin Peres András és Doroszlói János által voltak képviselve. A két megye nagybirtokosai közt kétségkívül első helyen volt a bács-kalocsai érsek. Azon összeírás szerint, mely régi okmányok alapján készült és I. Leopoldnak Szelepchéuyi György akkor kalocsai érsek számára 1065. kiadott okmányában (Katona Hist. Metr. Colocensis Ecclesiae II. köt. 91. 1.) is felvétetett, a bács kalocsai érsek a két megyében következő jószágoknak volt ura. Bács megyében : Csicsó, Csekőfölde, Czorva, Bratiovich, Baracska, Bács, Bereg, Bozie, Böször, Aranyhalma, Dautova, Doroszma, Egres, Görk, Ötömös, Fatous, Felhegyes, Götze, Goszpodinetcz, Monostor, Moly, Militits, Velkopolya, Olasz Beregh, , Padevo, Petrovoszelo, Rasztinya, Szonta, Szent- Péter, Sóshalma, Szent-Mihály-Teleke, Toth-Monostor, Vizes, Vindvár, Mada és Ivanka.; továbbá Bodrog megyében: Fekőd, Garab , líalmad, Igor, Korpád, Kis-Hartha, Kaas, Monostor, Nádudvár, Nagy-Hartha, Péter-Váradja (?) és Thekök. A többi birtokosok itteni birtokáról nincs ily részletes tudósításunk. Hogy a fönemlitett egyházi testületeknek is voltak terjedelmes jószágaik, kétséget nem szenved, azokat azonban egyenkint felhozni nem vagyunk képesek. Mindamellett figyelmet érdemel, hogy Bodrog megyében a veszprémi püspökségnek a sz. mártoni pannonhalmi, a tihanyi, a bátai és a pilisi apátságoknak, s az ó-budai Klarissa és a veszprémvölgyi apátczáknak is volt birtokuk, s hogy névszerint ezeknek dunai halasaik és halastavaik voltak; sőt a sz.-mártom pannonhalmi apátság Bodrogvárosban a vásár- és révjövedelmet is húzta (Fejér, Cod. Dipl. III. k. 2. r. 18. 1.). A birtokos családok közöl ezen időben különösen a Maróthi és a Szent-Mihályi Czobor családok említendők. A Maróthi család több más jószággal együtt (Fejér, Cod. Dipl. X. k. 10. r. 293. 1.) névszerint Baját Bodrog megyében bírta; ennek kihalta után (1461.) azonban ezt a Czobor nemzetség, melynek itt különben is már nevezetes birtoka volt (Czobor,. Sz.-Mihály, Jánosfalva, Halmas, Zaka, Aranya, Gergely, Pethe, Hetlíes), nyerte Mátyás királytól adományul. Birtokosok voltak azon kívül az Újlaki, szekcsöi Herezeg, a Koroghi, a Pákái, a Horogszegki Szilágyi, a Lévai Cseh, a Kökényesi és más előkelő családok is; a XV-dik század óta pedig Brankovics György szerb despota (Zsigmond adományának folytán itt Kulpinnak és Busének ura), Corvinus János és utána Brandenburgi György, s úgy szintén a Szent- Györgyi, a Várdai és a Vingárti Geréb családok is. — Országos történetünkben a két megye Mátyás király alatt lett ismét nevezetessé, ki 1468. Nádudvaron Bodrog megyében Szapolyai Imrével, ki tőle elpártolt vala, találkozván, őt ismét kegyelmébe fölvette (gr. Teleki József, Hunyadiak kora Magyarországon. IV. köt. 5. 1.; Mindszenti Antal, Tud. Gyűjt. 1831. IX. köt. 15. | 1.; v. ö. Mátyás okmányát Wagnernál Diplomatarium Sárosiense. 389. 1.) Ennél mindazáltal sokkal fontosabb volt a megyék jelentékenysége az 1514-ki pórháboruban, midőn t. i. Dózsa György, a keresztes pórhadak fővezére alatt itt Lőrincz czeglédi plébános, és Nagy vagyis mások szerint Hosszú Antal (Antonius Longus) is mint alvezérek szerepeltek. Az utóbbinak csapatai Bács és Bodrog megyékben dühöngtek. Dózsa elvégre Szapolyai János által Temesvárnál teljesen megveretvén, Lőrincz pap Hosszú Au tálhoz menekült; s igy e kettő Bács és Bodrog vidékein folytatták még a háborút. De seregök Apáti mellett Bodrog megyében Bánfi Jakabtól legyőzetvén és szétveretvén, Hosszú elfogatott és Budán kivégeztetett; Lőrincz pap pedig eltűnt a nélkül, hogy későbbi sorsáról valamit tudnánk (A Bodrog megyei keresztes pórcsapatok kicsapongásaira nézve 1. Velenczei János tudósítását Tud. Gyűjt. 1822. IX. köt. 24. 1. jegyz.). A tulajdonképi álláspontot, melyből a XV. századtól fogva Bács és Bodrog megyék történetét fejtegetnünk kell, a török veszedelem nyújtja. Mielőtt a török veszedelem fenyegetésének súlya hazánk déli részeire nehezedett vol na, Bács és Bodrog megyék nem voltak felverve belső nyugalmukból. Azonban már Zsigmondnak 1398-ki és 1410 ki itt tartózkodása uj gondok nyomasztó hatására mutatnak , úgy szintén Nándorfehérvárnak és Jajczának az egész kereszténység védváraivá kiszemelése és megerősítése e korba esik. Albert királynak is 1439-ki augustus és September havában a Maros, Tisza és Duna összefolyásánáli táborozása az akkor elterjedt aggodalmak világos bizonyságául szolgál. S ámbár Hunyadi János 1456 ki dicső győzelme után, s Mátyás király erős uralkodása alatt a veszély nem látszott már oly közelinek ; az 1456-ki October havában Futakon Bács megyében tartott országgyűlés, melyen V. László is jelen volt, s honnan Belgrádot és Temesvárt is látogatta, s Mátyás királynak több rendeletéi még is azt mutatják, mi nagy gond fordittatott az alsó részeket védelmezési állapotban föntartani. Ennek folytán egész Nándor Fehérvár bukásáig (1521) Bács és B«drog megyék az 1514-ki véres episodon kívül, a békesség áldásaiban részesültek, sőt fönebb láttuk, Várdai Péter érsek igyekezetei, mi szép hatással voltak e vidék felvirágoztatására. Az 1514-ki esemény is oly csekély következéssel járt, hogy II. Lajos uralkodása első éveiben itt találunk még országos életünknek egy igen nevezetes esemé nyére, az 1518 ki bácsi országgyűlésre. De midőn a törökök 1521. augustus 29-én Nándor- Fehérvárt elfoglalták, Bács és Bodrog vidékére nézve is beállt a szerencsétlen fordulat. Az oz mán csapatoknak 1526. kezdetén a Szerénységben véghez vitt pusztításai és foglalásai a Duna ellenpartján fekvő két megyére sem maradhattak kártékony hatás nélkül; mig végre a halálos csapástól csak a mohácsi ütközet után vol