Egyetemes Magyar Encyclopaedia 6. Bél-Cockerill (Pest, 1868)
C - Cartouche Lajos D. - Carus Károly Gusztáv - Carvajal János - Caryophillus aromaticus, vagy Eugenia caryophillata - Casa János
645 CARTOUCHE LAJOS. — CASA JÁNOS. 646 Cartouche Lajos D., született 1693-ban Parisban, híres tolvaj és csaló ; már iskolás korában kezdte nemtelen mesterségét, miért onnan kitizetve, egy tolvaj- s rabló-társulatot alakított Párisban, mely az egész város vagyonbiztonságát folyton fenyegeté; gazságairól számos kötetekre menő könyveket Írtak. 1721-ben hurokra került s ugyanazon év nov. 28-án kivégeztetett. Carus Károly Gusztáv, jeles orvos és szellemdús festő, sz. Lipcsében 1789-ben. Atyja, ki festőgyárral birt, szakmájában akará őt kiképeztetni, s a vegytan hallgatása végett az egyetemre küldé; de a boncztani leczkék hajlamot keltettek benne az orvosi tudományokra s orvossá is lön. 1813-ban a lipcsei franczia sebesült-kórház igazgatója volt; 1815-ben Drezdába orvosi tanszékre hivatott meg, s 1827-ben udvari orvos s királyi tanácsos lön. Számos jeles müvei közül kitűnnek: „A zootomia tankönyve,“ melyhez maga készíté a rézmetszeteket. „A lélektan rendszere,“ „Agytan,“ „Psyche, vagy a lélek fejlődésének története,“ — „A testi-élet tört.,“ — „Az emberi alak aránytanúlmánya,“ „Élet-delejesség,“ — „A természet s a szellem ismeretének szervei.“ — „Természet és eszme,“ stb. — Carus, m. Aurelius, vagy saját levélaláirása szerint Manlius Aurelianus római császár Kr. sz. u. 282-ben. Probus császár alatt a testőrség parancsnoka (Praefectus praetorii.) ura meggyilkoltatása után császárrá kiáltatoít. Miután két fiát Carinust és Numerianust Caesarokká nevezte s a sarmatákat megalázta, Numerianussal a perzsák ellen indúlt, meghódította Mezopotámiát s bevette Ctochét és Chtesipont. De már 283-ban a Tigois túlpartjáni táborozta alkalmával némelyek szerint betegségben, mások szerint egy kitört vihar villámától sújtva meghalt. Carvajal János, portói bibornok-érsek, szül. Truxillóban Andalusiában a XIV. század végén. Hosszú élete alatt 32-szer fordúlt meg különféle udvaroknál mint pápai követ, s e minőségében az egyháznak Magyar-, Német- és Csehországban a legfontosabb szolgálatokat tette. Először mint IV-dik Eugen követe jelent meg a mainzi fejedelmi gyűlésen 1441-ben, a hol annak ügyét erélyesen és tapintatosan védte, a nélkül azonban, hogy a fejedelmeket nézeteinek helyes voltáról meggyőzhette volna. Ép oly hasztalanok voltak törekvései 1442-ben a frankfurti, és 1444-ben a nürnbergi birodalmi gyűléseken, mely utóbbi évben még Prágában is találjuk , a hová azon szándékkal jött, hogy a calixtinusokat a velők kötött egyezmény lelkiismeretes megtartására, s ha lehet, a római szentegyházzal való isméti egyesülésre birja, de hasztalanúl. Szerencsésebb volt 1445-ben a frankfurti birodalmi gyűlésen, melyen Sarzana Tamás, bolognai püspök társaságában a pápát képviselte. IV. Eugen t. i. a trieri és kölni érsekeket, kik V. Felix ellenpápa részére állottak, székeiktől megfosztotta, a miért is a követeknek feladata föképen abban állott: a fejedelmektől netán eredendő ellenszegülést meggátolni, s őket az eddig megtartott neutralitastól elvonni, melynél fogva a két pápa közül egyiket sem akartak végkép elismerni. Ez annyira sikerült Carvajalnak, hogy a fejedelmek még ugyanazon esztendőben követeket menesztettek IV. Eugenhez Rómába, minek következtében 1447-ben az u. n. fejedelmi concordatumok jöttek létre. Ezen siker koronázta eljárásért IV. Eugen Carvajalt, ki már előbb is placentiai püspöknek volt kinevezve, éí Sarzana Tamást a bibornoki kalappal tüntette ki, e jelvényt egész Róma kapujáig eleikbe küldvén. Ugyancsak Sarzana Tamás, ki későbben V. Miklós neve alatt IV. Eugen utódja lön, előbbi követtársának szolgálatait oly sikerrel vette igénybe, hogy az 1448-ban kötött aschaffenburgi concordatum létrejötte főképen ennek köszönhető. V. Miklós utódja, III. Calixt alatt Magyar- és Németországban buzgolkodott egy, a török ellen vezetendő kereszteshad szervezése körül, mire Kapisztrán János is erélyesen közreműködött, s e sereg volt az, mely 1456-diki julius hó 22-én Hunyadi János vezérlete alatt a törököt Nándorfehérvárnál oly fényesen megverte. 1457-ben a III. Frigyes német császár és László királyunk közti kibékités ügyében fáradozott, hasonlólag a következő évben hollós Mátyás érdekében több magyar főúrnál. Ellenkezőleg Podiebrád György cseh királylyá való megválasztatását, bár sikertelenül, ellenezte; 1466-ban azonban mégis sikerült neki, az eleinte habozó pápát, akkor már II. Pált, arra birni, hogy Györgyöt trónvesztettnek nyilvánítsa. Carvajal 1469-ben dec. 6-kán halt meg, miután már 1460-ban II. Pius által sz. Rufináról czimzett bibornok-püspökké lett volna kinevezve. Müvei közül sok sz. beszéd és igen érdekes levelezése mellett, főképen a „Relatio compendiaria legationum suarum“ czímü okmány-gyűjteményt említjük. Hornig. Caryophiílus aromaticus, vagy: Euge nia caryophillata. Fűszeres szegfüfa. A mirtusfélék (Myrtaceae) közé tartozik és zárt bimbói megszáritva az úgynevezett szegfü-füszert (szegfűszeg ) szolgáltatják. A molukki szigeteken honos, hol csak nehány lábnyi magas, szürke kérgü törzsököt hajt, melyből aztán a számtalan veszszökből álló, gúla-alakú tekintélyes korona emelkedik föl 20—30 lábnyi magasságra. A tojásdad kihegyzett, bőrnemü fényes levelek ellenesek, nyelesek. A húsz porodás virágok vörhenyesek, lehullok, s a levelekkel együtt fűszeres olaj-mirigyekkel ellátvák H—r. Casa János, kitűnő iró, szónok s lyrai költő latin s olasz nyelven. 1503-ban Florencz mellett régi nemes családból született. Bolognas Paduában a szépirodalom- s jogtudománynyal foglalkozott. Florenczbe visszatérve, Baudinellétől a költészetet tanúlta, innét Rómába ment s jeles nyelvészszé képezte magát. 1538-ban világi pappá lön, s mint apostoli küldött ismét Florenczbe ment, s belépett az ott ép akkor alakúit akadémiába. III. Pál pápa öt nem sokára bene-41*