Túri Béla: A főkegyuri jog és az autonómia különös tekintettel a vallás- és tanulmányalapitványokra. Különös tekintettel a vallás- és tanulmányalapitványokra - A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből 67. (Budapest, 1907)
Bevezetés
BEVEZETÉS. Mindenki tisztában van s mindenkinek tisztában is kell lennie azzal, hogy a katholikus autonómia a maga hatáskörét átruházott jogokból fogja nyerni. Csak az, amit az Egyháznak Istentől adott kormányzói, a püspökök és a főkegyúr átengednek a hívekből és papokból álló országos autonómiai szervezetnek, az fogja képezhetni az autonómia tartalmát. Az 1897-ben összeült második szervező kongresszuson, amely 1902-ben munkája eredményéül kész, a kongresszus többsége által elfogadott szervezeti szabályzatot terjesztett az illetékes tényezők elé, ezen álláspont iránt nem is volt már kétség. Azonban volt ezen a szervező kongresszuson egy oly harmadik szempont, amelynek jogosultsága nem ismerhető el, de amely gyakorlatilag mégis érvényesült; ez a szempont az, hogy az autonómia tartalmának megállapításánál számolni kellett az államhatalom képviselőinek, a kormányhatalomnak fölfogásával. Némelyek annyira mentek mondhatjuk, hogy maga a kormány is azon állásponton volt, mintha az autonómia kérdése nemcsak a főkegyúr és püspökök, hanem egyúttal az államhatalom részéről történő jog átruházásának a kérdése volna. A helyzet pedig egyenesen olyan volt, hogy a szervező kongreszszusnak nem a két illetékes, hanem e harmadik illetéktelen faktorral volt a legtöbb baja. Ennek a fölfogásnak alapjában hamis voltát jól látták mindazok, kik politikai szempontoktól el nem vakítva, a magyar közjog és az egyházjog mesgyéin akartak haladni az autonómia megvalósítása felé, akik távol állva a kormányhatalom mindenre reánehezedő súlyától, szabadon merték véleményüket megalkotni. Leghatározottabban ezen fölfogással épen a jelenlegi kultuszminiszter és igazságügyminiszter szálltak szembe. Günther Antal a kongresszusnak jegyzője s egyik tekintélyes tagja 1900. február 1*