Túri Béla: A főkegyuri jog és az autonómia különös tekintettel a vallás- és tanulmányalapitványokra. Különös tekintettel a vallás- és tanulmányalapitványokra - A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának felolvasó üléseiből 67. (Budapest, 1907)

Bevezetés

4 BEVEZETED 7-én 1 Timon Ákosnak válaszolva, ezeket mondotta: «Egy ellen határozottan állást kell foglalnom : az államhatalom részéről tör­ténő jog átruházásáról itt szó nem lehet. Es ha tisztelt tagtársam (Timon) itt azt mondotta, hogy a magyar önkormányzat meg­alkotása a magyar nemzet közérdekét képezi, akkor ezen elvvel kardinális ellentétben van az, hogy a magyar katholikusok az önkormányzatot az államhatalom átruházása alapján s így kegye­lemképen kapják meg. A mi alkotmányunkon alapszik az önkor­mányzati jog, amelynek a dolog természete és Egyházunk szer­vezete szerint csak két korlátozó jogterülete van. Az egyik a fő­kegyúri jog, a másik a püspöki joghatóság. Ezen címen és ezen túl is mindaz, amit ez a szervező kongresszus a főkegyúrral és a püspöki karral megegyezőleg megállapít, az a magyar katholi­­kusoknak az alkotmányban gyökeredző jogát képezi». Jogunkat az autonómiához az 1848: XX. törvénycikk 2. §-a biztosítja. A kormánynak, mint a végrehajtó hatalom eszközlőjé­­nek, tehát inkább csak kötelessége lett volna az 1848: XX. tör­vénycikk 2. §-ában biztosított autonómia létesítését előmozdítani. Kiterjedhetett volna még a kormány működése arra, hogy reá­mutasson ama határokra, melyeket pozitív törvényeink az auto­nómia jogkörének megszabnak. Főleg joga volt ehhez azért, mert elfogadtatott az a szempont, hogy létező törvény megváltoztatása nélkül alkottassák meg az autonómia. A kormány azonban ehelyett átlépve hatáskörét, egyrészt úgy tüntette föl az autonómiát, mint az államhatalmi jogok átruházását s így magának követelte a döntő szót; másrészt a szóbajöhető törvényeknek, jelesül az 1848. évi 111. és az 1883. évi XXX. törvénycikkeknek olyan, az államhatalmi jogkörnek kedvező magyarázatát adta, hogy ez egyenesen útját állta annak, hogy az autonómia valóságos jogokkal ruháztassék föl. A szervező kongresszuson azonban annyira kívánta min­denki az autonómiát, hogy még azok is, kik nem osztották a kormányférfiak, jelesül Wlassics kultuszminiszter jogi fölfogását, a kényszerhelyzet alatt meghajolva, tényleg a lehetőségig számba vették a kormány álláspontját. Ezen az autonómia létesítése ked­véért elfoglalt opportunisztikus álláspont képviselőinek vezére a jelenlegi kultuszminiszter, gróf Apponyi Albert volt, ki többször fölszólalt, hogy a szervező kongresszust a jogi állásponton való merev megmaradásról ezen a kényszerhelyzettel számoló állás-1 A szervező gyűlés naplója. 129. 1. i

Next