Ujházy László: A magyar nemzet történelme. Tanítóképzők részére (Budapest, 1904)
II. korszak. A különböző házakból származott királyok kora. (1301-1526.)
120 értett e lépéssel, csakhogy, ezzel maga ellen ingerlé Ciliéit. A sértett főúr befolyását Hunyadi megbuktatására használta föl. Garaival és Újlakival, Hunyadi régi irigyeivel szövetkezett és a gyanú rémképeivel tölté el az ifjú király lel vét. Folytonosan azt hangoztatta, hogy a Hunyadiak László megrontására és a trónra vágyódnak ; hogy Ulászló halálának is Hunyadi az oka s így tör majd László életére is. Látván a király félelmét, cselt hunyt Hunyadinak. Meghivatta a király által Bécsbe. Hunyadi, aki neszét vette az ellene szőtt ármánynak, azzal felelt, hogy az ország ha ,árain kívül nem köteles megjelenni a király előtt. Erre Ciliéi az ország határára, Köpcsénybe hívta. Ide már elment Hunyadi, de mivel Ciliéi a várba akarta csalni, semmi sem lett a találkozóból. Most újra Bécsbe hívták s biztosító levelet ígértek neki. Hunyadi megjelent, de mivel Ciliéi a kijelölt helyre nem hozta el a megígért biztosító levelet, szemére vetvén cselszövényeit és alattomos áskálódásait, nagylelkűen megkegyelmezett a rágalmazónak. De keserűségét a mélyen sértett hős nem fojthatta el. (1455.) Konstantinápoly eleste. Nándorfehérvár fölszabadítása. Ez időtájt a törökök előnyomulása az ország összetartását és együttérzését tette szükségessé. Hunyadi tehát megbocsátott és kibékült a maga elleneivel, hogy a kereszténység közös ellenségével, a hatalmas II. Mohamed szultánnal szállhasson szembe. E harcias császár, aki azt szokta mondani, hogy valamint egy Isten van az égben, úgy csak egy úr lehet a földön is és az ő leszen, már 1453-ban megtámadta és elfoglalta a görög császárság fővárosát. Konstantinápoly eleste és török kézre jutása Európaszerte mély benyomást keltett. Legnagyobb hatása mindazonáltal hazánkra volt, mert e hírrel egyidejűleg érkezett hazánkba az a tudósítás is, hogy Mohamed most Magyarország elfoglalására készül. Ez a hír azonban nem valósult meg, mert Mohamed egyelőre csak Szerbiára vetette szemét. Az ármánykodásban megőszült Brankovits főhajtva kért segítséget Hunyaditól és Hunyadi, kinek szivéhez nem fért gyűlölet és bosszú, mikor a török ellen hívták, a szenvedett sérelmek dacára is Szerbia segítségére sietett. Mohamed szultán Szendrö alul ekkor már visszavonult ugyan, de Szendrö fölszabadult és Hunyadi egy fényes győzelemmel szaporította diadalai számát. Sokkal komolyabb volt az 1456. évi hadjárat. Erre az évre Mohamed szultán Nándorfehérvár elfoglalását tűzte maga elé célul. A fenyegető veszedelemmel szemközt a király meg a rendek, Hunyadi és Brankovits, egyaránt készültek az ország «kapujának» védelmére.