Zalka János: Szentek élete 2. (Budapest, 1860)

IV. rész - Junius. Szent Iván hava

Junius 1. 2 Sz. Pamfil Áldoz ír. Legnagyobb szolgálatot tett az anyaszent ­­egyháznak az által, bogy az ó, és uj szö­vetségi szentirást, az eredeti szöveg nyo­mán, kijavítván, roppant szorgalommal több példányban sajátkezííleg leírta, és szétosztotta, sőt akkortájt ritka becsíí könyvtárából is örömest kölcsönözött, vagy ajándékozott egyes kéziratokat, és pedig nemcsak férfiaknak, hanem tudománysovár nőknek is, kik jó olvasmányokból lelki épülést óhajtottak meríteni. Könyvtára mellé a tudomány terjesz­tésében buzgó áldo­­zár hittudományi ta­nodát , és tudomá­nyos társulatot (Aca­­demiát) is alapított, melyben Ozséb ba­rátjával a tudomány­sovár ifjakat, és fér­fiakat oktatta s ta­nulmányozásaikat intézte, minden tu­dós, és művelt fér­fiúval levelezésbe, vagy összeköttetésbe lépett, s ezek közöl többeket magához hitt meg, hogy az általa alapított tudós társaságba csoporto­suljanak ; tanítvá­nyainak pedig nem­csak szellemi kiké­­peztetéséről, hanem, ha szükségesnek látta, testi szükségeikről is atyailag gondosko­dott, a keresztény hitet ernyedetlen buzga­lommal hirdette, alázatossága bámulatos volt, mint az apostolok cselekedeteinek ál­tala készített kivonata elé illesztett beve­zetése tanúsítja; maga irányában szigorú, mások irányában mindig nyájas, és előzé­keny, a szegények iránt oly bőkezű vala, hogy csaknem egész dús atyai örökségét ezek gyámolítására fordította. Ekép sz. Pamfil felebarátjait nemcsak múlandó földi javakkal, mint étellel, ruházattal, s a test többi szükségleteivel boldogította, hanem magasabb, örökké tartó kincsekkel is aján­dékozta meg, tudniillik azon kenyérrel, mely az égből száll alá, azon vízzel, mely az örök élet forrása, az igazsággal, mely örökre üdvözít. Az eleven, és sze­­retetben munkás ke­resztény hit lelkesí­tette szerény áldozár, és embertársai üdvé­ért buzgó tanár ezen zajtalan, de messze­­kiterjedő , áldásos hatású működése el nem kerülhette a keresztény religió engesztelhetetlen el­lenségeinek figyel­mét. Ezért 307-dik­­ben , a Dioklecián rendelte keresztény­­üldözés ötödik évé­ben, Orbán, paleos­­tinai pogány hely­tartó, több másokkal együtt sz. Pamfilt is elfogatta, s mivel tu­dományáról, és ékes­szólásáról sokat hal­lott, kihallgattatása alkalmával szabadon hagyta őt beszélni, hogy meggyőződjék, alapos-e a felőle elterjedt hír. Erre azon­ban hasztalanul intvén őt, hogy áldozzon a bálványoknak, kínpadra vonatta, s testét vas gajmókkal szaggattatta. Ezután bör­tönbe záratta több elfogott hitvallók közé, kik közt vala tanítványa Ozséb is. Azon-Sz. Pamfil, áldozár, jeles bölcselő, egyházi író, s vértanú.

Next