Zelliger József: Magyar olvasókönyv. A tót tannyelvű katholikus népiskolák második osztályának (Budapest, 1902)
Olvasókönyv
V” -r--——.-7' PJTTTv 1. Isten nevében. Isten nevében kezdem el, Ö segéljen kegyelmével. Ha Ő segít, mi sem nehéz ; Ha Ö elhagy, erőnk elvész. Azért legjobb e föltétel : «Isten nevében kezdem el!» V mene Božom. Vo mene Božom začínam, že Boh je mocný, to ja znám. Ked On pomáha, všetko je ľahko, ked nás opúšía, všetko je íažko. Preto najlepšie vždycky je, ked s Bohom všetko začneme. 2. Az iskola. — Škola. Mi az iskolában vagyunk most. Az iskolában My v škole sme teraz. V škole je minden szép. Mi gyermekek a padokban egymás všetko pekné. My dietky v lavicách vedľa mellett ülünk. Úgy nézünk ki, mintha testvérek voi-seba sedíme. Tak vyzeráme, jako bratia by sme nánk. Kezeinket néha a pádon, néha pedig karban boli. Ruky naše niekdy na lavici, niekdy ale krížom tartjuk. Szemeink a tanító úrra vannak irányozva. držíme. Oči naše na pána učiteľa sú namerené. Úgy ülünk egymás mögött, mint a katonák. Ez Tak sedíme jeden za druhým, jako vojaci. To je gyönyörű látvány ! Ha a tanító úr mondja : «Vigyázz !» krásny pohľad ! Keď pán učiteľ povie: «Pozor/» i*