Zimándi P. István (szerk.): Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember-1969. december Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése (Budapest, 2017)
II. rész: 1966. január-1969. december
agyonpropagandázzák, és nem az igazi József Attilát mutatják be, hanem csak a kommunistát. Említettem, hogy egy diáknak, aki szintén nem szerette József Attilát, elővettem és elolvastam egypár más versét, Istenről szólót is, és mindjárt másképp nézett József Attilára. Kodolányi mondta, hogy neki is ez volt a módszere. Ő végig is elemezte unokájával egyik-másik versét. Ady Endrét is másképp magyarázza János bácsi: A disznófejű nagyúr nem a kapitalizmus, hanem a nép ajkán élő mitikus alak, ő ölte meg Zrínyit is a néphit szerint vaddisznó képében. Az ős Kaján Kodolányi szerint a keleti pogány vallás Kajárja. Ez a szó maradt fenn pl. Balatonkajár nevében. (Én közbevetettem, vajon igazolható-e a Kaján n-je az r-ből: Kajár-ból. Szerinte igen, csak most nem jut eszébe analóg példa.) Az eltévedt lovasok is ebbe a mitologikus gondolatkörbe illik bele. Ady Kodolányi szerint öntudatlanul is démoni volt. - Beszélgettünk még Vörösmarty, Bajza, Garay János stb. betegségeiről, tragikus alakjaikról, leszármazottaikról. József Attiláról és Radnótiról azt állította, hogy egymásról így nyilatkoztak: „Az a tehetségtelen.” „Ne fogj kezet azzal a tehetségtelennel.” „De hát ezt ma nem lehet megírni” - tette hozzá. Én mondtam, hogy Radnóti nem olyan nagy, mint József Attila. János bácsi szerint Radnóti csiszolt, kulturált stb., de a nagy szenvedések, szenvedélyek, lázongások József Attilában vannak meg. Beszámoltam kandidátusi dolgozatom eddigi sorsáról. Hozzátette, majd úgy járok, mint ő az egyik kéziratával (Boldog békeidők). Veres Péter postai levelezőlapokon tájékoztatta, hogy mikor melyik elnökségi tagnál van az írószövetségben, és közben - másfél évig - egyik gépírónő fiókjában hevert. Kérdezte, mit olvasok. Mondtam Déry Tibor A kiközösített)é\. Ő: Ha olvasom Szent Ambrust eredetiben, nincs értelme, hogy Déry Ambrusát olvassam. Én: Azt hiszem, Dérynék csak ürügy Szent Ambrus alakja, hogy bírálatot mondhasson a máról. - Déryt Kodolányi nem sokra tartja. Se tehetségét, se stílusát. Szóba került a Júdás c. regényének kézirata. Szerinte át kellene dolgoznia, mert azóta az ő felfogása is érettebb lett, és azóta tájékozottabb a dolgokban. Sokat olvasott. De ma már nem érdekli ez a kézirata. Biztattam, fogjon most hozzá az átdolgozásához. Nincs kedve. Tréfával ütötte el: „Majd halálom után Tildi átdolgozza.” Felesége nevetett, de felajánlotta segítségét: ő felolvassa, és János bácsi megmondja, hol mit kell változtatni. Én is ajánlkoztam: Majd ha nyugdíjban leszek, én is vállalom, és közben gépelem a változtatott szöveget. Ő: „Előtted nem dolgozom át, mert 1. te katolikus vagy, én protestáns; 2. feszélyez a téma miatt a jelenléted, nem érezném a szabadságot, az írói szabadságomat; harmadszor pedig nem érdekel.” Mondom én: „Ez az igazi baj, mert a másik kettő nem számít.” Hivatkozott Sík Sándorra, aki a részleteken változtatott a Vigilia olvasóközönsége miatt. Válaszom: ez érthető, de ha önálló könyvben jelenik meg, akkor az egész mondanivaló a fontos, éppúgy, mint Déry regényéről sem lehet a Kortársban megjelent nem szerencsés részletek alapján ítélni. Déry Tiborról én még említettem, hogy Déry apja nagykapitalista volt, aki kivetette magát az ablakon a kommunisták miatt 1919-ben, és csodálkozom, hogy Déry mégis kommunista lett. Kodolányi - sőt felesége is - Déry védelmére kelt: a fiúnak joga van apjával más véleményen lenni. Itt azután részletesen beszélt a könyveiből már 231