Zimándi P. István (szerk.): Naplójegyzetek Kodolányi Jánosról. 1952. szeptember-1969. december Kodolányi János és Zimándi Pius István levelezése (Budapest, 2017)
II. rész: 1966. január-1969. december
hozzájuk a jövő hét valamelyik napjára. Ugyanis azt mondta, hogy beszélni akar velem fontos ügyben, de azt telefonon nem mondhatja meg, hogy milyen ügyben. Az egész kicsit úgy hangzott, mint aki halála előtt akar valakivel beszélni fontos dolgokról. Előzőleg ugyanis olyan hangon beszélt, mint aki nemsokára meghal, és várja is a halálát. Ilyen deprimáltnak rég nem tapasztaltam, bár megszoktam, hogy pesszimista módon nyilatkozik, de most olyan elszántan és tárgyilagosan beszélt arról, hogy meg akar halni, nincs kedve tovább élni, nincs is értelme, úgyse tud dolgozni stb., hogy ezt most komolyan kellett vennem. Eszembe jutott, hogy Gellért ígérkezett hétfő vagy kedd estére, ővele együtt mennék akkor el. János bácsi szerdán du. nem ér rá, mert megy hozzá a Magvetőtől a lektor, de szerdán délelőtt igen. így hát szerdán délelőtt Gellérttel fölmegyünk. János bácsi szerint műveit nem akarják kiadni, illetve ülnek rajta. Nyomdában semmi sincs, pedig a visszaemlékezései második kötete (a Süllyedő világ folytatása) már nyomdakész állapotban hever a kiadónál. Eszembe jutott a Mécsről írt kellemetlen részlete, és az, hogy ezt az orvosságokat küldő Imre is elolvashatja, így ismét megkértem, hogy hagyja ki, vagy szelídítse. Ingerült lett a hangja. Hogy az ő fia olvasta, és semmi Mécset dehonesztáló sincs benne. És hogy Mécs azt sem tudja, hogy József Attilával beszélt. Elhallgattam. 1967. május 23. kedd. Megjött a recept Kodolányiéktól, kísérő sorok nélkül. Azonnal továbbítottam, kérve a segítséget. - Gellért nem jött. 1967. május 24. szerda. Gellért írt, nem tud jönni, küldjem le neki postán a rúdelemeket. Fölhívtam János bácsit, közöltem, hogy Gellért nem jött meg, de ha aktuális, amit meg akart velem beszélni, akkor ma délelőtt 1/2 12-re el tudnék menni. Erre János bácsi bemondta telefonon, miről akart velem beszélni: nem akarja, hogy református pap temesse. Tekintve, hogy a hét végén visszamegy a Balatonra, és esetleg csak őszkor látjuk viszont egymást, az említett témától függetlenül is fölajánlottam a látogatásomat. így aztán el is mentem. (Másnap este írom tovább.) Mivel az itteni posta javítás miatt zárva volt, a Kodolányiékkal szemben lévő postán adtam föl a négy rúdelemet Gellértnek. Közvetlen előttem Páger Antal adott föl egy légiposta levelet. Nagyon szerényen és tartózkodóan viselkedett. így aztán Págerrel kezdtem a beszélgetést János bácsinál, de ő csak legyintett rá egyet, és nem folytatta a témát. A rekamié szélén ült, mint szokott, tréningruhaszerű nadrágban, tarka ingben, kigombolt pulóverben. Felesége is beült. Tildi kissé nagyot hall, erősen kellett beszélnem. Azzal kezdte János bácsi, hogy szidott, miért izgulok a vizsgák miatt, és kifejtette, miért nem érdemes, és hogy a fia se drukkol. Azt válaszoltam, hogy amikor még fiatal 243