Balázs Géza et al.: Kedves hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Budapest, 2003)
VIII. "Harang csendül, ének zendül…" Ünnepeink
282 Harang csendül, Ének zendül... szinte polihisztor volt. Nemcsak beírta műveivel a nevét a magyar és a finnugor nyelvtudományba - gondoljunk például a Halotti beszédet és az Ómagyar Máriasiralmat elemző tanulmányaira -, hanem hasonlóan járatos volt a néprajzban, az irodalomtudományban és a legtágabb értelemben vett művelődéstörténetben is. És közel állt a szépirodalomhoz: regényt írt Csokonairól „Földiekkel játszó..." címen, aztán lefordította többek között Puskin Anyeginjét és Homérosz Odisszeáját. Mészöly Gedeon tanárként, nevelőként, emberként is sajátos egyéniség volt. Kedves tanítványa, a szegedi tanszéken utóda, Nyíri Antal így emlékezik rá: „Hallgatói szerették, mert meglátták benne a nagy tudóst, és megérezték benne az ifjúsághoz mindig vonzódó, melegszívű embert. Órái után körülvették, kérdésekkel árasztották el,... s ha sétája közben hozzászegődtek - sokszor megtette ezt tanítványai közül József Attila és Radnóti Miklós is -, hamarosan vagy nyelvi, vagy irodalmi, vagy néptudományi, vagy művészeti kérdésről folyt a szó..." (In memoriam Gedeon Mészöly 5-6). Ezúttal éppen arról kívánok röviden szólni, hogy milyen volt a tanár-diák kapcsolat Mészöly professzor és József Attila között. Mészöly Gedeon fia, Mészöly Dezső, a szintén kiváló író, költő és műfordító - egyébként a méltán sokak által nézett és hallgatott Lyukasóra szerkesztője - az emlékülésen „Apáról fiúra" címen többek között erre is kitért. „Apámnak egyik kedves tanítványa volt József Attila - kezdte megemlékezését -, de József Attilának is egyik kedves professzora lett Mészöly Gedeon. Apámmal erről beszélgettünk később - folytatta -, amikor József Attila már nem élt. Hogy tulajdonképpen mi fogta őt meg József Attilában? Apám azt mondta: »Azt, hogy József Attila milyen költő, akkor én még nem tudtam, amikor megszerettem. Húszéves korában, ami-